Nézd meg a képeket

Fénykép felállítása egy álomban, Álomszótár, álomfejtés

Losonczy Anna: Az emberá sámán rendszer Bevezetés A sámánszertartások az emberák rituális mezejének csak egy részét teszik ki. A születéssel kapcsolatos rítusokhoz, amilyen az ombligado, a fiatal lány beavatásához jemenedé és a temetési szertartásokhoz a sámán részvétele csak másodlagosan vagy kivételesen szükséges. A sámán jaibana egyedül a nehéz szüléseknél van jelen, és akkor is csak a gyermek megszületéséig. A fiatal lány beavatásakor elkészíti a szellemek jaí rituális táplálékát, és rögtönzött énekekkel ő mutatja be nekik az új asszonyt; első és utolsó szakaszában nincs, csak a kettő között van közreműködői szerepe.

A temetési szertartások alkalmából csak a szertartás megnyitására hívják el: a padon ülve megszólítja és megszidja — de nem táplálja — a halálért felelős szellemeket, ezután felkel, és helyét átadva az fénykép felállítása egy álomban siratóasszonyok csoportjának, elvegyül a holttestet körülvevő közösségben.

A fogamzásról, a személyről persona és a halálról alkotott képzetek azonban, fénykép felállítása egy álomban a rítusok mélyén rejlenek, a sámánisztikus rítusrendszerben is megtalálhatóak.

A jaibaná tehát olyan személy, akinek számtalan szelleme van, és aki az — ezeknek a szellemeknek az alkotóelemét jelentő — rosszullétek nagy részét, ugyanakkor életenergiával telítettségét is az uralma alatt tartja. Más szóval jaibanának nevezik azt az emberi lényt, aki önmagában valóságos lényegyüttessé vált, aki a jaik gyülekezete, akinek bizonyos számú jaija van.

10 gyakori álom jelentése

Ez utóbbiakat örökké mozgásban lévő entitásokként képzelik el, akárcsak az élők és a holtak lelkeit jaureakiknek mobilitása abban a folyamatban nyilvánul meg, amit az emberá gondolatvilág az alvás, az álom és a halál között feltételez. A sámántevékenységek eltanulásának itt az a célja, hogy ideiglenesen vagy véglegesen felfüggesszék a világmindenség ezen alkotóelemeinek mobilitását és kettősségét, oly módon, hogy a sámán álmában vagy transzban rabul ejti, majd rituálisan helyhez béka pénisz ezeket a szellemeket.

A jaibána identitás: rabul ejtés és helyhez kötés Előfordul, hogy a sámánok a jövendő sámánjelölteket már anyjuk méhében kiválasztják, de a sámánismeretek elsajátítására leginkább azokat szemelik Id, akik sajátos tulajdonságaikkal hívják fel magukra a figyelmet.

Az in utero méhen belüli kiválasztást álom előzi meg, amelyben a sámán a gyermeket — fiút vagy lányt — megszületni és megnőni látja. A kiválasztás akkor lesz végleges, amikor a sámán ráfúj és ráköp a terhes asszony hasára, parancsoló jókívánságokat suttogva és énekelve azért, hogy a születendő gyermek egészséges legyen és sámáni tehetséggel rendelkezzék.

Ennek a kiválasztottnak ugyanazokkal a sajátosságokkal és álombeli élményekkel kell felhívnia magára fénykép felállítása egy álomban figyelmet, mint a többi sámánjelöltnek, de tíz-tizenkét éves korában, álmában fel kell ismernie az őt kiválasztó sámánt, és ellenállhatatlan erőtől hajtva felkérni őt arra, hogy legyen a mestere. A jai-k megjelenítése. Balra: Antropomorf.

A kettős piros vonalú ábrák erőteljes szellemek, a körökkel vagy pontokkal jelölik a kígyónak tisztaság eszköz pénisz jai-t. Jobbra: Zoomorf. Az állatvilág reprezentációja nem különbözik lényegesen az állatok formájától.

Ennek a tanulásnak — Dél-Chocó legtöbb sámánjának a megfogalmazása szerint — az a célja, hogy egyes szellemekkel jai fokozatosan szövetséget kössenek, ami később lehetővé — de nem kötelezővé — teszi a számukra, hogy számtalan más szellemet is az ellenőrzésük alá vonjanak. Ehhez azonban több mesternél kell a tudásukat tökéletesíteniük. A hosszú, olykor évekig tartó utazás alatt, amelynek során a sámánjelölt különböző sámánmesterekhez jut el, sőt Chocó etnikai és földrajzi határain túlra, azokhoz a szibundoi, guahiro, inga és tukáno sámánokhoz is elkerül, akik az Andok déli lejtőin, a Guajira-félszigeten és Amazóniában tevékenykednek, a jelölt a vendéglátó közösségben elszigetelten él és csak a sámánmesterrel érintkezik.

Minden egyes tanulóperiódus hasonló sémát követ, és olykor nyilvános szertartás is szentesíti. A ciklust lezáró szertartásra általában akkor kerül sor, amikor a leendő sámán visszatér saját közösségébe, ahol -egy utolsó tanulóidő során — gyakran még kiegészíti ismereteit, majd közelállói jelenlétében felavatják.

A szellemek mozgásban lévő világával szemben ezek a tanulóévek a külvilágban 86 fénykép felállítása egy álomban tényleges utazások velejárójaként egyre nagyobb álombeli mobilitással ruházzák fel a sámánjelöltet. E kettős mobilitás csúcspontja a jelölt hazatérése és beavatása.

A sámán egyre növekvő mobilitásával párhuzamosan — ami ismereteinek a gyarapodását jelenti — a jaik velük született mobilitása fokozatosan csökken, mígnem a végén rabul ejtik és bezárják őket; ez a tanulás elsődleges célja, ugyanakkor ez jelenti a végét is.

Mindez olyan, mintha a természetfeletti lények vándorlóképessége korlátozott lenne, és mintha ennek a sámánnal való kikényszerített megosztása a hatásosság csökkenéséhez vezetne. Másként szólva, a leendő sámán tényleges és álombeli utazásának a célja és következménye épp az, hogy a jaik mobilitását csökkentse.

Álomszótár, álomfejtés

Fokozatos helyhez kötésük, illetve mozgásuk egyre szigorúbb ellenőrzés alá vonása tehát a kiteljesült sámánerő bizonyítéka. A vándorlásnak ez a szimbolikus felfogása olyan szemléletmódot sejtet, amelyben fénykép felállítása egy álomban erőt és a hatalmat a saját mobilitásának az ellenfél mobilitásának ellenőrzése, sőt pillanatnyi immobilizálása révén elért megnövekedése biztosítja.

A vándorlás fogalma mint a sámáni hatalom eredete és modellje tehát maga is hozzájárul ahhoz, hogy ezt a hatalmat a társadalmi és szimbolikus területenkívüliségből eredeztessék; ezt egy másik szinten az emberi mítoszok is megfogalmazzák.

pénisz súlya zúzott péniszzel

Végül is mi a célja ezeknek a vándorlás jegyében lezajló, egymást követő tanulási ciklusoknak? Jaibanának azt az embert nevezik, aki a szellemeket magába fénykép felállítása egy álomban szellemcsapdává lett; azoknak a szellemeknek a csapdájává, akik a hétköznapi emberek rosszulléteinek és betegségeinek az okozói és közvetítői.

A sámán ezeket a szellemeket az uralma alatt tartja, ennek bizonyítéka, hogy ő maga nem esik áldozatul nekik, ugyanakkor másokat meg tud gyógyítani. A sámán és megnevezése azonban lényének kettős természetét is jelzi: ember, ugyanakkor mozdulatlanná tett szellemek lakhelye, akiknek rontó ereje felett hatalommal bír; nem beteg, de ha ellenségei teste és lelke elleni támadásra küldi a jaijait, másokat beteggé tehet. A leendő jaibaná tanítójánál lakik, részt vesz a ház életében, elvégzi a rábízott munkát, és tartózkodása idejére előre megbeszélt díjat fizet.

Dél-Chocó egyes sámánjai szerint az anyagi ellenérték hiánya elriasztja a jaikat, többé nem jelennek meg sem transzban a tanítómester hívásárasem álomban a sámánjelölt számára.

Emberá sámán rendszer - Sámánok és Entheogének

Mindenekelőtt a tanulás álombeli fázisát érinti ez negatívan; és ha az veszít a hatékonyságából, lehetetlenné válik az ébrenléti fázis véghezvitele: a jaikat megidéző vagy véglegesen rabul ejtő rituális kellékek elkészítése.

Ezek a következők: ember és állat alakú botok, valamint kis — pirosra és feketére festett — táblák, amelyek segítségével felépítik a kunyhót, amelyben a fénykép felállítása egy álomban lefekteti a betegét; fénykép felállítása egy álomban faragott, és szintén pirosra és feketére festett, ember alakú szobrocskák, amelyek a beteg testből kivett, illetve a páciens elfogott jauréját megtestesítő betegségek végső lakhelyei; egy kis kerek dob és két nagyméretű kagyló egy hímnemű és egy nőnemű, amelyekbe a jaibaná vagy belefúj, vagy dobként veri azokatamelyek tompa hangjukkal előhívják a szellemeket és elvezetik őket a friss chichával telt tökedényekig, hogy ott elfogyasszák az italt; végül a teknősbéka vagy kígyó alakú sámánpad, a sámán identitásának legfőbb szimbóluma.

Balra: Gyógyítás, Rio Chico, Darién. A jaibaná sámán dörzsöli a beteg testét egy bottal.

Csinálj valamit

Jobbra: A beteg és az emberá baba, amely a gyógyító szellemet képviseli. Azuza, Darién A javakban, szolgáltatásokban vagy pénzben kifejezett ellenérték nem teszi a mester és a tanítvány kapcsolatát az akkulturációból eredő merkantilista kapcsolattá.

Ám míg a kellékek a szellemek és a természetfeletti bélyegét nyomják rá a jelölt emberi identitására, addig a gazdasági ellenérték mintha a kulturális csere törvényszerűségét kényszerítené a jaira, mintha az emberekre jellemző tárgyak és a szolgáltatások körforgásába bevonva, bizonyos fokig szocializálná őket.

A sámánjelölt a természetfeletti elemeit fogadja be a lényébe, míg a természetfeletti a kulturális tárgyak forgalmába kapcsolódik be.

  • Kovács András Bálint: "Ez csak egy szivar".
  • Fényképezni - Álomszótár, álomfejtés | nlc
  • Az orrán lévő pénisz nagysága
  • Srác tartja a péniszét
  • Segítséget kérnék!

Ez az, ami lényeges különbség a de totuma ki tanulása és egy másik, ritkábban követett út között, amely a sámáni ismeretekhez való jutásnak — az emberák által — jaibanismo de yerbának. Ennek elsajátítása a jaikkal közvetlen kapcsolatban, emberi közvetítő nélkül történik; teljes egészében az erdőben zajlik, és rituális fegyverként csak a jai keranövények szolgálnak. A gyógy növények sámánja és a jaik között csak az emberen kívüli világhoz kötődő szubsztanciák vannak forgalomban. A jaibaná de yerba a szellemekkel felemás cserét folytat; inkább a vad természetfeletti világhoz tartozik, mintsem az emberi kulturális világhoz; ezt fejezik ki az emberák, amikor azt mondják, hogy inkább állat, mintsem emberá.

Dél- és Közép-Chocóban a sámánjelölt a tanulást leggyakrabban akkor kezdi el, amikor álmában már sikerült meglátnia tanítómesterét, és amikor már el tudja énekelni egy álmában hallott, jaikat szólító ének kezdetét.

  • fénykép ÁLMOSKÖNYV On-Line
  • Ha álmában látja a Könyvtárat, mit jelent ez?

A jelöltnek ez a — bizonyos értelemben vett — álombéli átformálása, amely megnyitja előtte a sámánizmus útját, és amely sámáni képességeiről tanúskodik, meglehetősen hosszú ideig tart; a sámánnövendéknek ismételgetnie kell és álmában rá kell találnia azokra az énekekre, illetve az állatoknak, növényeknek és szellemeknek azokra a jellegzetességeire, amelyekkel ébrenléte során, a tanulás révén az erekció éppen abban a pillanatban eltűnik meg.

Megtanulja elkészítésüket és célravezető használatukat, segítségükkel gazdagabbá teszi álmait.

Álom és kinematografikus tudat

Almában nem csupán tanítómesterével képes találkozni, hanem újabbakkal — állatalakúakkal és másokkal - akiket az első ijedtség után felismer, megtanulja, hol találja meg őket, illetve hogy álmában hogyan idézheti meg őket. Úgy tűnik azonban, hogy a mai emberá sámánizmusban a hallucinogén főzetek fogyasztására a tanulási periódus fénykép felállítása egy álomban szakaszában, az álombeli tér első megnyitásakor kerül sor.

Jóllehet a szakavatott jaibaná tevékenysége során a szellemekkel való találkozáshoz minden egyes rítus megkívánja bizonyos italok fogyasztását, ezek azonban igen ritkán hallucinogén italok.

Az álombeli tér fénykép felállítása egy álomban fokozatosan teszi lehetővé e tér kiszélesítését: egyre több és egyre változatosabb jai jelenik meg benne és válik láthatóvá a sámán számára az emberá kozmoszon belül kijelölt terekben. E terek szemmel alig látható rések a Fenti Világ az őseredeti teremtés világaaz emberi világ és a Lenti Világ az állatfajták anyjai, bizonyos halottak lelkei és egyes legfőbb jaik lakhelye különböző szintjei között, illetve a három világ közötti átmeneti világ nyílásai: az erdő mélyén rejlő, megközelíthetetlen terek.

A sámánjelölt előtt álmában elhagyatott vagy víz alatti öblök, ismeretlen barlangok, távoli sziklák, búvópatakok jelennek meg, a jaik pedig — szüntelen lebegve — ezeken a különböző réseken keresztül mozognak oda-vissza. Az álom egyre szélesebb terében a sámán a Jóikat követni és látni tudja, míg ébrenléte alatt, tanítómestere vezetésével megtanulja e helyeket megnevezni, és közössége területének egy-egy pontjára lokalizálni.

Énekeinek ereje és igézete által ide próbálja majd csalni a jaikat, hogy aztán helyhez kösse őket. Emberá univerzum Jóllehet, ez az álombeli tér a fokozatos kitágítás révén egész a világmindenség határaiig kiépül, ami egyaránt kivetítődik az álomra és az etnikum által lakott tényleges területre, mégis szigorúan korlátok közé szorított. Az álombeli tér gazdagabbá válásának és későbbi hatékonyságának ugyanis az a feltétele, hogy a jaibaná-jelölt fokozatosan felhagyjon bármiféle nem sámáni álommal azaz mindazokkal az álmokkal, amelyek kizárólag személyes, hétköznapi világára vonatkoznakbármiféle olyan álommal, amely nem a szellemekkel való találkozást célozza.

A jaibanák szerint ez nem más, mint a mély álom fokozatos, és ha lehetséges, végleges kiiktatása, amelynek helyébe rövid ébrenlétek által megszakított könnyű alvás lép. Kik ezek a különböző mozgó lények, akik apránként benépesítik a sámánjelölt belső terét, és akik kezdetben, a gyermekkorban — passzívan — megszólítják őt, majd akiket a sámánjelölt lassacskán megtanul az uralma alatt tartani? Itt most megkíséreljük osztályozni ezeket a lényeket, akiknek változatossága, a sámánok kénye-kedve szerinti szüntelen szaporodása, akárcsak az emberák világában megjelenő újabb és újabb tárgyak, amelyekből a sámán újabb szellemeket szabadít ki, fénykép felállítása egy álomban pénisz méretű eszköz kutatót visszariasztották e feladattól.

Ahogy a sámán hatalma növekszik felettük, a velük való találkozáshoz már nincs szükség vad eredetű szubsztanciák fogyasztására: a szellemek és a sámán közösen fogyasztják az ember által készített italokat. A többi jai lehet néven nevezett vagy név nélküli, szabad a sámánok uralmától függetlenül lebegő, de erekciós nudisták — egy szertartás alkalmára vagy véglegesen — elfoghatóilletve rab ezeket a sámán szüntelenül az uralma alatt tartja.

Mindig kettesével járnak és párosodva szaporodnak; oszthatatlanok, azaz egyszerre férfiak és nők, de a betegségek okozásakor nemi jellegüknek hol egyik, hol másik oldala túlsúlyra juthat. A jaik első, legnépesebb csoportja a chi vandra a vadállatok anyjaamelyek mindegyike egy-egy állatfaj legvadabb esszenciája-képviselője, ugyanakkor ennek a fajnak a védelmezője is a vadászokkal szemben.

Ezek — akárcsak az összes jai — kettős természetű lények ugyan, de az emberekkel szemben gyakran felülkerekedik bennük követelődző és ártó oldaluk: számos súlyos betegség okozói.

A jaibaná soha nem uralja teljesen őket; olykor ugyan kényszerítheti őket arra, hogy meggyógyítsák az általuk okozott betegséget, de gyakran meg kell alkudnia velük, méghozzá oly módon, hogy a fajtájukat megtizedelő, túlzásba vitt vadászat miatt kárpótlásként emberélettel fizet nekik. Ezt az emberi lényt, akit velük együtt választ ki, a jaibanának kell megölnie abból a célból, hogy közössége jövőbeni vadászsikereit biztosítani tudja.

A chi vandrákat a sámán soha nem zárhatja be. A jaik másik nagy csoportját a holtak szellemei alkotják, akik közül egyeseket néven neveznek.

Losonczy Anna: Az emberá sámán rendszer

Ezek a szellemek vagy szabadok, vagy rabok. A halott jaibanák szellemeit, akik az élő sámán hasonmásaivá és kérlelhetetlen őrzőivé válhatnak, aribadának nevezik; ezek az élő sámán testében, ugyanakkor a rituális botok egyikében is laknak. A jaibaná halálával szabaddá válnak, és gyakran jaguár képében jelennek meg. Ekkor súlyos veszélyt jelentenek, amit csak úgy lehet elhárítani, hogy egy másik sámán elfogja őket.

Az aribadák a név nélküli halottak szellemeinek egész regimentje felett uralkodnak és vonzzák őket bűvkörükbe; ez utóbbiak szabad szellemek, akik elhalálozásuk helye körül vagy az erdőben és a barlangokban kószálnak, gyakran vadállatok képében; minthogy azonban haláluk szokatlan vagy erőszakos volt, a sámán könnyen rabul tudja őket ejteni.

Ez a halál a lelket nem engedi eltávolodni a testtől. A hullának ez a fertőző közelsége és a földfelszín vagy a víztükör állati vagy növényi szubsztanciáival való elkeveredése alakítja végső soron a halott jauréját jaivá: állatban megtestesülő és olykor emberi formát is ölthető, agresszív típusú sűrített életenergiává.

A jai amit egymástól szétválaszthatatlan férfi-nő párként képzelnek el, az emberek kulturális világa és az Alsó Világ közötti átmeneti világban lebeg, és ott egy élő sámán vagy egy jai zarrává változott halott jaibaná foglyul ejtheti.

Alultápláltságot jelent.

A jai zarrává változott sámántanítók tehát még életükben megkettőződnek, megszaporodnak, és lényük foszlányai szétszóródnak az emberák egész területén. Az álombeli térben, illetve tanítványaik testében és sámánbotjaiban laknak, s velük együtt tevékenykednek, miközben tudásukat tovább gyakorolják a saját közösségükben is.

A test, az álom és a rituális kellékek által közvetített sámáni szövetség, amely az élő sámánokat egymáshoz, illetve a halott jaibanákhoz köti, az emberák lakta területen túlra is kiterjed, hiszen a jaibanák tanulóéveik alatt Kolumbia más etnikumainak sámánjaihoz, sőt olykor a szomszédos országok őslakos csoportjaihoz is eljutnak.

A negro-kolumbiai sámánok ennek a szövetségi rendszernek a perifériáján helyezkednek el, mert tudományszerzésük során csak élő sámántanítójuk szellemének a birtokába jutnak. A sámánok hálózata azonban éppúgy lefedi az etnikai határokat, mint azt a határt, amely az életet és a halált, a múltat és a jelent választja el egymástól; ennek a hálózatnak a felépítésében a jai zarrdák a kiváltságos fogalmi eszköz szerepét játsszák.

Egyes lények meghatározott víz menti helyekhez kötődnek barlangokhoz, öblökhöz, vízesésekhez, patakokhoz.

fénykép felállítása egy álomban erekciós pont

Őket a sámán nem tartja ellenőrzése alatt; érintésükkel vagy harapásukkal a sustónak félelem nevezett betegséget okozzák, illetve rabul ejtik és felfalják azokat, akik az útjukba esnek. Az ezekben a lényekben összesűrűsödő veszélyt az okozza, hogy kaotikus módon keverednek bennük egymással az osztályozó kategóriák, egész lényüket a rövidzárlatszerű természet jellemzi: fekete ember arcát viselő fák, csúszómászóvá alakuló liánok, arany-állatok a folyó mélyén, szörnyek, állathibridek.

Sem nem növények, sem nem állatok, de nem is emberek, nem helyek, hanem kiszámíthatatlanul mindezek egyszerre.

  1. Álom és kinematografikus tudat | Apertúra
  2. Fénykép, árnyék - Álomnapló - Álomfejtés
  3. Amelytől a pénisz csökkent
  4. Komoly betegségre figyelmeztetnek ezek az álmok - Ezotéria | Femina

A víz menti helyek révén, amelyekhez kötődnek, egy mitikus, az emberivel szemben kétértelmű Alsó Világot személyesítenek meg.

A sámán — rituális fellépése révén — azonban bezárhatja őket, és ekkor már nem ártanak az embereknek. Nevük arra a növényi vagy állati fajra utal, amelynek érintése a betegséget okozza, illetve azokra a tárgyakra, amelyek a testbe való behatolásuk révén a betegség közvetítői. Ezeket a jaikat meg lehet vásárolni, alku tárgyaiként a sámánok szüntelenül kicserélik őket egymás között. Ezek a szellemek szabadok, vagy egy adott jaibanával szövetségesek.

Az atumia, akit a feketék Madre aquának a víz anyjának neveznek, a víz alatti világhoz tartozó természetfeletti lények széles skáláját fogja át, akik vízbe fojtják áldozataikat. A fénykép felállítása egy álomban az erdő anyja pedig egy nőnemű lény, aki rontó hatását a vadászat során fejti ki; elbódítja az eltévedt vadászt.

Ezeket az agresszív lényeket a sámán úgy tudja kibékíteni, hogy meghívja őket, és rituális módon megosztja velük az ételt, az italt, az énekeket és a táncokat. A sámánnal kötött szövetségük azonban fel is fokozhatja erőszakos természetüket: a sámán gyakran támadásra küldi őket. Ideiglenesen a virágok, a folyók, a hegyek és még a városok is jaivá válhatnak, ha a sámán egy adott szertartásra rabul tudja ejteni őket; jaivá válhat egy időre az élő emberek lelke is, amikor álomban a testen kívül bolyong; ekkor átmenetileg be lehet zárni.

Ezek az alkalmiak mindig jók, és erejük a gyógyulást segíti elő. Antumia és Aribamia két erős jai bármiféle jaibaná-identitás alappillérei. Az előbbi fekete, erős és kegyetlen, emberi formája van, a sámán oltalmazója és küldönce, aki az erdőben, a gazdája által választott félreeső helyen vagy a víz alatt lakik.

Építési jellemzők

Aribamia, a legerősebb jai a jaibaná testében lakik, meg tud sokszorozódni, külsejét állandóan változtatja, és gyakran áldozatai lelkét faló vad kutyává változik. Magába sűríti mindazt, ami rontó hatású és megfoghatatlan a jaibanák létében, akiknek a fenyegetés és a védelemnyújtás között ingadozó alapvető kettőssége valójában pozitív hatékonyságuk feltétele.

Míg Antumia és Aribamia egyértelműen az őseredet idejére utal, jaik többi kategóriájára is úgy tekinthetünk, mint egy, az emberá emberek megjelenése előtti mitikus múlt visszamaradt alakjaira; ebben a múltban az élőlények egyszerre emberek, állatok és növények voltak, szaporodtak és soha nem haltak meg.

Egyébként az a sámáni képesség, hogy egy szertartás idejére mozgósítani tudják még az etnikumon kívül eső entitásokat is városokat, hajókat, repülőgépeket, kormányzót, etnológust oly módon, hogy jaiá alakítják át őket, mintha azt sejtetné, hogy az emberák számára bármiféle lény eredeti magja az osztályozó kategóriák fúziója révén áll össze; ennek a fúziónak a lehetősége örökkön bennük rejlik, de fénykép felállítása egy álomban csak a jaibaná ara pallérozott, azaz tudós, jó és nagy hatalmú sámán képes előidézni, illetve felhasználás céljából horror hatalmas pénisz ejteni.

Emberá ember. Fotó: Alex Proimos, forrás: fickr. A lakott terület és az erdő a rítus nélküli és ellenőrizhetetlen természetfeletti színhelye között kettéoszló negro-kolumbiai természetfeletti világban a jaik világa az emberá sámánoknak állandó lehetőséget nyújt a kommunikációra a transz révén. Az álmok uralásának magányos elsajátítása, amely a sámánjelöltet utazásból, mozgásból és metamorfózisokból álló világba vezeti be, egy azzal szimmetrikusan ellentétes világra is ablakot nyit.

fénykép felállítása egy álomban az erekció nem csillapodik

A pénisz kis kakas kicsi töltött hosszú órák a közös munka idejét jelentik: mester és tanítvány, egymás mellett ülve, egy-egy botot farag kemény oquendo fából; ezt az első fát Caragabi teremtette, aki az első sámánbotot is faragta.

Ezek a botok ember alakúak, a figura fején, vállán vagy hátán állatalakkal, amelynek mancsai vagy karmai az emberi testbe vájnak. Ezek a botok lesznek a jaik állandó lakhelyei: az egyik, amelyet a tanítómester a sámánavatási szertartás napján tanítványának ajándékoz, a mester nagyhatalmú jai zarraját tartalmazza, amely egy egész jai hadsereget vezet; a másik, amelyet a jelölt faragott, annak a szabad jai zarrának lesz a lakhelye, amelyet majd beavatója irányításával, beszéd-énekkel ejt rabul.

Ezek a tanítómesterrel együtt, illetve álomban ismételt, fénykép felállítása egy álomban a tanultak alapján improvizált énekek, akárcsak az újabb álmok, lassanként a botba vonzzák a fénykép felállítása egy álomban jait, amely azonban véglegesen csak az avatási szertartás során horgonyoz le a botban.

A botokkal egy időben a sámánjelölt táblákat és figurákat is farag könnyű balsafából. Ezek fogadják magukba, lesznek azoknak a jaiknak az ideiglenes megtelepedési helyei, amelyek a kijavítandó rendellenességek okozói, illetve egy adott szertartás során a jóvátétel eszközei, és amelyek a betegség elszívása révén közvetlenül a beteg testére hatnak. Az álombeli tér magányos felépítésének köszönhetően a jaik először az emberá terület kiemelkedő földrajzi pontjaiban-jeleiben telepednek meg.

Egyeseik azonban csak a tanítómesterrel együtt végzett faragás és a beszédének révén tudnak véglegesen helyhez kötődni. További, a beteg emberi testbe betolakodott jaikat a sámán ideiglenes csapdaként működő, faragott figurák segítségével ejt rabul, majd visszaküldi őket azokba a köztes terekbe, ahol általában tartózkodni szoktak. A felavatási szertartás: a sámáni tér Elérkezik végül a felavatási szertartás, a nehéz merevedés lezárásának az ideje.

Előtte a jelölt olykor rövid időre falevelekből maga fonta kunyhóba vonul vissza az erdőben.