Babona, mágia, hiedelmek kategória bejegyzései

Babonák és hiedelmek: a kísértet

Mi a kísértet ?

a magyar → népi hitvilágban a meghaltak lelke; megkülönböztetendő azonban a családjához, lakásába visszajáró közönséges halottól (→ lélek, → visszajáró halott). Azzal ellentétben személyes kapcsolatait elvesztett, nem individuális lény. Valamilyen különleges ok miatt nem pihenhet sírjában. A hit szerint közterületeken jelenik meg vagy állandóan ott bolyong: bárki találkozhat vele az utcán, a határban, temetőben stb. Bűne, amelyért vezekelnie kell, általában az egész közösséget érintő vétség (pl. ellopta a templom zászlóját, mint mérnök rosszul mérte a határt, mint pap vagy jegyző gonosz életet élt stb.). Kísértet lesz ezenkívül az öngyilkosból és az → akasztott emberből is: abból, aki gyilkosság áldozata volt, valamint annak a lelkéből, akit elátkoztak, vagy akit valamilyen ok miatt nem temettek el (elkárhozott lélek). – Személytelensége ellenére néha egy meghatározott, múltban élt közéleti személyhez kapcsolják (pl. „mátészalkai pap”). A vezeklés gyakran meghatározott időre szól: pl. az öngyilkosé, amíg újabb öngyilkos fel nem váltja; a bűnösöké, amíg az összes bűnüket le nem vezeklik; az elátkozottaké, amíg a bizonyos időre (pl. 7 évre) szóló átok fel nem oldódik. A kísértetek megjelenhetnek csoportosan is, továbbá az emberalakon kívül állat (ló, kutya, tyúk, disznó stb.) vagy tűz (pl. sírokon megjelenő lángnyelvek, tüzes kerék, tüzes szekér stb.) alakjában. Lehet emberalakját félig-meddig elvesztett homályos lény (pl. imbolygó fehér lepedős alak). Sokszor nem látható, csak hallható (pl. a padláson zajt keltő hajingáló kísértet; dübörgő lópaták, szekérzörgés stb.). Kiemelkedik a kísértetek közül a valamilyen sajátos vonással rendelkező ember- vagy állatalak: ilyen az országszerte ismert fejetlen barát és állatlan ló. A kísértet fogalomkörébe tartozó, de abból kiágazó, sajátos hiedelemkörrel rendelkező lények a tüzes ember, valamint a → lidércfény; a → kisasszony, az éjjel processziót járó, miséző halottak (→ halottak miséje), a → kereszteletlen gyerek lelke; valamint az → elvetélt gyereknek vagy anyjának lelke. Rokon a kincsőrző szellemek néhány fajtája is: az ősz ember, fehér ember (→ kincs, → szellem). Hiedelemmondák alakjaként is általánosan elterjedt. A kísértetek elűzésére szolgáló szövegek nemcsak mondai formulák, hanem a tényleges gyakorlatban is alkalmazták őket (ha azt képzelték, hogy kísértetet látnak vagy hallanak). Legáltalánosabb a „Minden lélek dicséri az Urat” formula használata, amitől a hit szerint a kísértet eltűnik, ill. a mondai megfogalmazásokban általában így felel: „Én is dicsérném, ha lehetne”, majd elmondja vezeklése okát, vagy maga a megszólítás a rá kiszabott átok leteltét jelenti. Az ördög említésével is el lehetett küldeni: pl.: „Ördög vigyen vissza, ahonnan jöttél”. Előfordultak általános rontáselhárító (→ rontás elhárítása) gesztusok is (pl. bal kézzel megütni, csizmáról kapart sarat tenni a puska töltésébe és úgy lelőni stb.). – A fogalom keletkezésében két tényező játszott közre, egymással összefonódva: részint az a hit, hogy a közösség ellen vétkezőnek vagy a rendkívül módon elhunytnak (aki általában szintén bűnös valamilyen módon) le kell vezekelnie bűnét halála után; részint bizonyos természeti jelenségek (pl. mocsárgáz) vagy éjszaka látott homályos foltok, fények, szokatlan zajok, vagy akár éjjel az utcán váratlanul megjelenő állat stb. megmagyarázására irányuló törekvés. Mivel mindkét tényező Európa-szerte igen régóta adott a lélek halál utáni továbbélésének hitével együtt, a kísértet alakja általánosan elterjedt földrészünkön, méghozzá nagymértékben egyező vonásokkal.
A kísértetről szóló → hiedelemmondák, általában → memoratok; kísértettel való találkozást mondanak el első személyben vagy ismerősök élményeiként. A kísértetek alakja, viselkedése, megjelenési helye és ideje a hiedelmek által meghatározott sémához igazodik, a költészetté válás kezdeti stádiumát csak néhány többé-kevésbé állandósult szövegtípus mutatja. Valamennyi kísértetmondában nagy hangsúlyt kap a kísértettel találkozó egyén rémületének, menekülésének, esetleges megbetegedésének leírása. Kialakult típusok: a kísértettel találkozó egyén passzívan viselkedik. A kísértet távozik (tapsol, kacag) és így szól: „Szerencséd, hogy nem szólítottál meg!” (nem ültél rám, nem néztél hátra stb.). Ritkábban: „Amit kerestem, megtaláltam, a többi az én dolgom!” Kocsira ülő kísértet: a kocsi elnehezedik. Imádságra még nehezebb lesz, csak káromkodásra tűnik el. Kísértet megnövekedése: mezőn, fánál szótlan kísértetet látnak. Nőni kezd, óriássá válik. A kutyák félnek tőle. Gyilkos kísértet: vízbe csalja az éjjeli utast (kacagással, kellemes suttogással stb.), az belefúl stb. A több motívumos, bonyolult szerkezetű kísértettörténetek, amelyek rendszerint várakban, elhagyott kastélyokban játszódnak, részben mesék, részben ponyvahistóriák mondai sajátságokat öltött leszármazottjai: a hitvilághoz nem sok közük van.

Forrás: magyar néprajzi lexikon.

Babonák és hiedelmek: a tükör

A tükrök körüli misztikum nagyon régről ered, és számos babona kapcsolódik hozzá. A középkorban különösen boszorkányosnak tartották, eltörése pedig egyenesen a szellemvilág haragját vonta maga után.
Számos mesében, legendában fordul elő a tükör, mint varázseszköz, mitöbb némely horrorfilmben, mint pl. a “kampókéz”, vagy a “tükrök” c. alkotásban is középpontban van.
A tükör egy üvegbevonatú, alumínium vagy ezüstlap, amely visszatükröződő képet ad. A Középkorban terjedt el, és a ma is híres velencei és nürnbergi tükör volt az őse.
– Egyes népeknél a tükröt a világegyetem miniatűr másának tekintették, máshol az emberi létezés jelképe volt. Sok kultúrában a tükör az égboltot vagy a napot szimbolizálta, ragyogása a gonosz elűzésére szolgált.
A régi kínai festészetben a tájat nem fogadták el saját valóságában, hanem mindig valamilyen vízfelület visszatükröződésében ábrázolták.
Ma is élő babona, hogy amikor egy nő összetöri a tükröt, hét évig nem megy férjhez. Eredetileg úgy gondolták, elrepedése után hét év szerencsétlenség következik. A hetes mágikus szám szinte minden kultúrában. A fent említett, házasodással kapcsolatos baljós jelentése a XVII. század környékén terjedt el.
Egy másik érdekes hiedelem szerint a tükörben mindenki képes meglátni a saját jövőjét. Hogyan? Éjfélkor állj egy nagy tükör elé úgy, hogy a hátad mögött égjen egy gyertya. Ne legyen más fényforrás a szobában, csak a gyertya lángja világítson. A babona szerint ekkor tükörképünk átalakul jövőbeli arcunkká, így megláthatjuk, mi vár ránk. Ha például, egy békés öregember képét látod az arcodban, akkor bízhatsz a hosszú, nyugodt életben.
Számos ezotériával foglalkozó szakember úgy tartja, hogy tükreink éjszakánként átjáróként működnek valódi világunk és más, szellemi dimenziók között. Ezek a vendégeink pedig álmunkban a mi életenergiánkból táplálkoznak. Aki járt már jósnál, annak ismerős lehet, hogy bizonyos felületeket – tükör, víz, üveggömb, – képszerű hallucinációk megjelenítésére használnak. Ezek pedig akár látomásokat idézhetnek elő. Ennek alapja az az elképzelés, hogy a tükör, illetve a tükröződő felület a természetfeletti élet megnyilvánulása.
Mágikus értelmezésben a tükörsík választ el minket a szellemvilágtól, és akárcsak az okkultista szeánszok alkalmával vagy alvás közben, a tükrön keresztül is átjöhetnek más dimenziókban élő szellemek és démonok. Ezeket a „tükörlényeket” nevezhetjük egyfajta energiavámpíroknak is, akik a mi vitalitásunkból táplálkoznak. Attól függően, hogy pozitív vagy negatív energiára van szükségük, annak megfelelő emóciókat gerjesztenek bennünk. Ezek a szellemlények leginkább éjszaka dolgoznak, miközben alszunk. Ennek oka egyrészt az, hogy este 11 és hajnali egy óra között a legkoncentráltabb az életenergiánk, és ez elvékonyítja a két világ közötti átjárót, megkönnyítve ezzel az át jövetelüket.
Innen ered az éjféli szellemjárások legendája is. Másrészt miközben álmodunk, a testünk felett tudatalattink veszi át az irányítást, amely fogékonyabb a szellemvilágból érkező különböző hatásokra. Ha valakinek ilyen vendégei vannak éjjel, az fáradtan és meggyötörten ébred reggel. Ebben az esetben, rossz hangulatának maga sem tudja megmagyarázni az okát. Az is előfordulhat, hogy át sem tudja aludni az éjszakát. Egyfolytában különös érzésekre riad fel, mintha valaki figyelné.
Ha a tükörszellemektől szeretnéd megóvni magadat, rajzolj kilenc darab négyszöget egy papírra, és helyezd az ágyad közelébe. Szintén hatásos, ha az ajtófélfára teszel egy önmagába visszatérő kelta fonatot. Kisgyerek szobájában soha ne legyen tükör, mert ők még sokkal fogékonyabbak és védtelenebbek más dimenziók látogatóival szemben.
Bármilyen praktikus is az öltözködésnél, a hálószobába nem ajánlatos tükröt tenni. Ha rossz érzéseid vannak tőle éjszaka, mindenképpen távolítsd el, vagy ha más lehetőség nincs, takard le egy nem áttetsző drapériával. Vannak, akik szerint így megakadályozhatjuk, hogy a szellemek és démonok átjáróként használják ezt a felületet.
Nekem mindössze egy kissé “gonoszkodó” kérdésem lenne:
Mi a helyzet a zsebtükörrel?!
Felhasznált forrás: noivilag.hu

Babonák és hiedelmek: a boszorkányság

Nem hivatalos feljegyzések szerint közel 10 milliós nagyságrendben akasztottak, égettek, vagy éppen köveztek halálra embereket korra, és nemre való tekintet nélkül boszorkányság címén. No, de mi is ez valójában?
A boszorkányság történelmét dr.Margaret Murry tanulmányozta, kb 25.000 évre vezette vissza. A boszorkányság alapja a pogány hit, Európában két istent tiszteltek: a Szarvas Istent (a vadászat istene) és a Termékenységi Istent. Az ősi emberek a vadászat elött rituálékat tartottak, szerepe az állat lelkének elpusztítása volt. A Termékenységi Istent, akit nő képében ábrázoltak, fontosabbnak tartották, lévén ő jelentette számukra az emberiség fennmaradását és az állatok, illetve a Föld termékenységét is.
A rítusok /termékenységi, vadászati/ szaporodásával egyidejűleg fejlődött ki a pogány papság. Az emberiség fejlődése során egyre nagyobb szerepet kapott a papság. A legnagyobb ütemű fejlődés Európában volt jellemző, itt a kevés létszámban lévő vezető sámánt, papot és papnőt wiccának hívták. A wicca szó jelentése: bölcs, a /wicca: pap volt, a papnő, pedig wicce/. Az ősi magyaroknál sámánnak, táltosnak nevezték.
A kereszténység megjelenése után nem következett be jelentős áttérés az új vallásra. A kereszténység mesterséges vallásnak számit, egész országokat nyílvánitottak kereszténynek, mert az uralkodójuk vette fel a kereszténységet. A kereszténység előre törése azonban háttérbe szorította ezeket a csoportokat, akik nem akarták elfogadni ezt az új vallást. A tömeges áttérés Nagy Gergely pápa uralkodása alatt következett be, a pogány templomokat, imahelyeket leromboltatta és a helyére keresztény templomokat épitettek a pápa parancsára. A pogány szó azt jelenti, hogy puszták embere. Ha valakit pogánynak neveztek, az akkoriban egyet jelentett azzal, hogy nem városi személy, ugyanakkor nem is keresztény
A hittérítés lelki fenyítés árán, a régi hagyományok, rituálék eltörlésével zajlott, próbálták rábírni az embereket a keresztény hit felvételére. A keresztények szerint a pogányok istenei ördögök voltak, hiszen aggancsot hordtak, a pogányvallás hirdetői mégsem hittek az ördögben!!!
A boszorkányüldözések a középkorban váltak intenzívvé. Majdnem három évszázadon keresztül tartott , melynek eredménye kb.11 millió áldozat. A XII-XIV. században elégették az eretnekeket. Spencer Jakab és Institor Henrik azonban úgy gondolta, hogy kevés a munka, így Rómába mentek, hogy beszéljenek a pápával, aki 1484. december 5-én kiadta az úgynevezett boszorkánybullát. 1487-ben ez a két ember megírta a Boszorkánypöröly című fő művét.
Magyarországon 1565-ben volt az első, 1756-ban az utolsó boszorkányper. Ezen időszak alatt 554 bírói ítélet született, melyből 192 halálos volt.
Az utolsó nagyszabású boszorkányperre Szegeden került sor 1728-ban, amikor is 13 embert égettek el a Boszorkány-szigeten.
Mária Terézia 1755-ben betiltotta a boszorkányüldözést, amely egyre nagyobb kereteket öltött. Akár egész falvakat is elpusztítottak egy-két boszorkány miatt. Ezután a boszorkányok bujkálni kezdtek, titokban tartottak gyűléseket egy-egy tisztáson. Próbálták ápolni a hagyományokat, így maradhatott fenn mindmáig e hitvilágnak a kultúrája.

Babonák és hiedelmek: a mindenszentek- és a halottak napja.

Az egymás utáni napokon ünnepelt mindenszentek és halottak napja közül  egyértelműen az utóbbi dominál, annak ellenére, hogy a megemlékezés később alakult ki.

november 1. és november 2.

mindenszentek-halottak-napja

Minden vértanú ünnepe

A minden vértanú ünnepe volt az első keresztény jeles nap, amely a halottaknak  állított emléket. A Keletrómai Birodalomból a IV. századból maradt fenn írásos emlék, amely arról számol be, hogy a  keresztényüldözések áldozataiért imádkoztak.
Kezdetben nem alakult ki egységes időpont, három alkalommal, május 13-án, a  húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódóan és pünkösd után ünnepelték meg a vértanúkat Keleten.
A Róma vezetésével kibontakozó nyugati egyház a VI. században vette át az  ünnepet. Ebben IV. Bonifác pápának volt kiemelkedő szerepe, aki a katakombákban nyugvó őskeresztényeket hatalmas  pompával újratemettette. Az eseményre 690. május 13-án került sor, ezt követően pedig minden évben felidézték az első  keresztények emlékét. A korabeli szertartásnak volt egy érdekes eseménye: a Vértanú Mária templom kupolájáról rózsaszirmok hullottak  a mártírokért imádkozó hívekre. Ez a hagyomány a középkorban átkerült augusztusra, a rózsák ünnepére.
A minden vértanú ünnepe egészen a középkorig élt, jelentőségét azonban visszaszorította a mindenszentek később kialakult hagyománya.

Mindenszentek

III. Gergely pápa a VIII. században indította útjára mindenszentek ünnepét. st-peter-bazilika A pápa  kiállt halottak napja – mindenszentek azért, hogy a vértanúk mellett a kereszténység elismerése után  szentté avatottakról is emlékezzenek meg, ezért 732-ben a Szent Péter-bazilika egyik mellékkápolnáját mindenszenteknek, vagyis  az egyház szentjeinek ajánlotta. A történtekből kiolvasható, hogy a mindenszentek nem a vértanúk ünnepének új  értelmezése, hanem attól teljesen független kezdeményezés.
Nem ismert, hogy a felszentelés az év melyik napján történt, a VIII. századtól  azonban november elsejét említik, mint az ünnep dátumát. Az sem ismert, hogy miért pont november elsejére esett a  választás, talán valamelyik pogány rítus átvétele állhat a háttérben (kelta újév vagy hispán-gall ünnep).
Mindenszentek, akárcsak a minden vértanú ünnepe idővel veszített jelentőségéből, a három ünnep közül a halottak napja épült be egyedül a világi ünnepek közé.

Halottak napja

A népi kultúrában a mindenszentekhez szinte egyetlen szokás sem kötődik, ezzel  szemben a halottak napja igen színes hagyományokkal rendelkezik. A halottak napja – a mindenszentekkel ellentétben – nemcsak a katolikusok ünnepe, hanem a reformáció több vallása is elfogadja: míg az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerik, addig a reformátusok csak szokásjog alapján, a templomon kívül emlékeznek meg az  eseményről.consecration_cluny
A halottak napja szintén önálló ünnep, a másik két szokástól függetlenül alakult  ki: Szent Odilo clunyi apát 998-ban rendelte el, hogy a halottakról zsolozsmákkal és szentmiseáldozatokkal emlékezzenek meg. A szokás Nyugat-Európában a XII.-XIII. században mindenhol elterjedt, így Magyarországon is. A szokás ismertsége  napjainkban is töretlen, azon kevés hagyomány közé tartozik, amely életben tudott maradni a XI. században is…

Mindenszentek

A hajdani rómaiak őseiket és hőseiket istenként és félistenként tisztelték.  Szobrot emeltek, szentélyt állítottak számukra. Marcus Agrippa Kr.e. 27-ben építtetett egy hatalmas templomot, amit  Pantheonnak neveztek el. Itt az összes isten tiszteletére mutatták be a papok az áldozatot. A Pantheont aztán Rómában 610  (egyes források szerint 609) május 13-án keresztény templommá alakították. Ez adott alkalmat az ünnep bevezetésére:  hiszen ezen a napon IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte.
A IV. századból is maradtak fent adatok Mindenszentek ünnepéről. ephremSzent Efrém  szíriai egyházatya és Aranyszájú Szent János például már tudott az ünnepről, melyet május 13-án, illetve pünkösd utáni első  vasárnap ültek meg. ( E vasárnap neve a görög egyházban ma is Szentek Vasárnapja. )Az ünnep történetében újabb lépést  jelentett III. Gergely pápa (731-745), aki a Szent Péter Bazilika egyik mellék-kápolnáját nemcsak minden vértanúnak, hanem  “minden tökéletes igaznak” a tiszteletére szentelte.
Az ünnep még a VIII. században május 13-ról november 1-jére tevődött át,  valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék. (A kelták november első napjaiban emlékeztek az  elhunytakra különböző halotti áldozatok bemutatásával. Náluk már a VIII. században is közünnep volt november első napja  – ami az év kezdetét is jelentette-.
835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az  új ünnepet, és attól kezdve a Mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett.

Halottak Napja

Halottak napját november 2-án 998 óta tartja meg az egyház. Ez az ünnep  összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett  igyekeztek a halottakkal “jóban lenni”, az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak,  hogy “szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat”.
A november 2-i halottak napja konkrétan Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048,) ered. Ő ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezette. Ez a rendelete (998) mindmáig  fennmaradt. Hamarosan pedig a bencés renden kívül is megünnepelték, a XIV. századtól Róma is átvette.
halottak-napjaE napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. Ehhez a  szokáshoz azonban több népi hiedelem is kapcsolódik. Némelyik szerint ennek az a célja, hogy a világosban a “véletlenül  kiszabadult lelkecskék” újra
visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket.  Magyar területeken szokás volt ilyenkor a sírok megtisztítása, rendbe hozása is. Ilyenkor fel is díszítik a sírokat.  Virágokat, manapság pedig koszorúkat visznek az elhunytak tiszteletére.
A nép ajkán ennek a szokásnak is megvan a magyarázata: azért kell megszépíteni  ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. A néphit szerint ilyenkor ugyanis  hazalátogatnak a halottak. Ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. A  bukovinai magyarok körében pedig még a temetőbe is vittek ennivalót.
Aki ezeken a napokon nem tud kimenni a temetőbe, az otthon gyújt gyertyát.  Zentán Mindenszentek napján a család minden tagja meggyújt egy gyertyát, azt tartották, hogy akié a legelőször leég, az hal  meg leghamarabb.

Honnan ered a Halottak napja?

A Halottak napja a római katolikus egyházban az összes meghalt hívő emléknapja.
Mindazokra emlékezik ilyenkor az egyház, akik a keresztségben hunytak el, és  akikről úgy hiszik, hogy a purgatóriumban vannak, minthogy bocsánatos bűnökkel a lelkükön haltak meg.
A katolikus tanítás szerint az élő hívek imája segít a holt lelkeknek, hogy  megtisztuljanak, és így megláthassák Istent a mennyben.
imadkozasMeghatározott napokat már a kereszténység kezdeteitől arra szenteltek, hogy a  megholtak bizonyos csoportjáért közbenjárjanak. Egyetemes közbenjárásra azonban november másodikát 1030  környékén a Cluny-i bencés monostor apátja, Odilo vezette be, és megszabta, hogy kapcsolják össze egy sor kiegészítő imával és  alamizsnával.
Ezt a halottakról szóló megemlékezést átvette az egész egyház.

November 2-a,  mint halottak napja, a XIII. század végére gyakorlatilag általánosan elfogadottá vált. Az ünnep napját úgy választották,  hogy a mindenszentek napját kövesse. Ez a nyugati kereszténységben november elseje.
A halottak napjához számos néphit kapcsolódik. Az élőknek ilyenkor tilos volt a  munka. Nem volt szabad semmiféle földmunkát végezni, hogy ne háborgassák a halottakat. Halottak napján, sőt egész  hetében tilos volt mosni, mert a halottak a vízbe kerülnének, a ruha pedig megsárgul. Sokfelé terjedt el az a hiedelem,  hogy a halottak ilyenkor hazalátogatnak, ezért számukra is megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra, és  gyertyát gyújtottak. A gyertyák a halottakért égtek, a tűz ugyanis megtisztulást hozott.

November 2.

Halottak napja, a régiségben olykor lölkök napja, lelkeknek emlékezete,* a küzdő  Egyház ünnepélyes megemlékezése a szenvedő Egyházról. Amint fentebb olvasható, a jámborságtörténet különös fejlődése során  Mindenszentekből is gyakorlatban Halottak napjának vigíliája lett.

Ehelyütt azokról a hagyományokról és hiedelmekről* emlékeznék meg, amelyek szorosan a  halottak estéjéhez és napjához, főleg az etetéshez fűződnek. A szegény szenvedő lelkek
üdvösségének ügyét a jámborsági hagyomány a szegények, koldusok istápolásával  érezte legméltóbban szolgálni: leginkább, legünnepélyesebben temetés alkalmával és Halottak napján.

A hazai halottkultusz múltjából itt annyit meg kell említeni, hogy a temető (cinterem) valamikor körülvette a templomot. A halottat a gyászházból vagy a templomba, vagy csak a templom  előcsarnokába (limbus) hozták. Itt folyt le a temetési szertartás, búcsúztatás, innen vitték és hantolták közeli sírjába. koldusokA  szertartás alatt, máshol közvetlenül a temetés után vagy a templomajtóban, vagy a halott sírjánál osztották ki a  megholt üdvösségéért való imádság fejében a koldusok, ispotálybeliek: betegek, elhagyott öregek között a gyászoló család  ajándékát, főleg kenyeret, kalácsot, bort, gyertyát. Egyes helyeken a halottas házban ült tort a meghívott szegények,  koldusok, félkegyelműek ünnepélyes megvendégelése előzte meg. Olykor a halott végrendeletében is meghagyta az  alamizsnaosztás idejét és mértékét. Ezt a hátramaradt élők lelkiismeretesen teljesítették is, mert féltek, hogy halottjuk  lelke hazajár. Az ősi hagyomány vidékenként más-más helyi formában maradt fenn.

Az egyik jellegzetes változat szerint a hívek a halottak napi alamizsnát  (kenyér, kalács, bor, zsír, szalonna, köles, bab) a templomban ilyenkor fölállított katafalk (gyászkoporsó) mellé rakták,  illetőleg rakják. A koldusok, rászoruló szegény családok részeltetése a pap, harangozó, koldusbíró, templomatya hírével történt,  illetőleg történik.

A temető az utolsó két évszázad folyamán a helység szélére került. Így azután  sokfelé az osztás a temető kapujánál közvetlenül történik, máshol már csak történt. Az ételeket katolikus  délszlávjaink hozzátartozójuk sírjára teszik. Olyan helyek is akadnak, ahol a gyűjtés koledálással, szegények számára való  kéregetéssel megy végbe, miközben a lélekváltság harangját kongatják. Máshol, főleg Göcsejben a család otthonában éjszakára  terítenek az elhunyt hozzátartozók számára. Az ételt azután koldusoknak, szegényeknek ajándékozzák, esetleg maguk költik el.  Nézzük most a részleteket.

A szegedi tájon egészen a legújabb időkig a hagyományőrző családok már Mindenszentek ünnepén fehér üres kalácsot szoktak sütni. Régi szegedi polgárasszonyok mézzel vonták be a tetejét, Jellegzetes alsótanyai alakjában fonadék, amelyet perecbe foglaltak bele. Ez a Mindönszentök kalácsa, másként kúdúskalács, amelyet délután  sírjaikhoz igyekezve, a temető kapujában várakozó koldusoknak osztogattak azzal a kéréssel, hogy ők is emlékezzenek meg a  család halottairól. A koldusok könyörgését a régi szegedi hagyomány különösen foganatosnak tartotta. A Tápén sütött, briós  formájú kis fonottkalácsnak kúdústuborék a neve. Kálmány Lajos adatai szerint* a Szegedről kirajzott Szaján bánáti faluban  ilyenkor lisztet, gabonát, főzeléket is
szoktak ajándékozni a szegényeknek. A koldusnak szánt kalács, alamizsna a halott  megvendégelésének módosult, keresztényi változata.

A múlt század végén a szőregi koldusok ezen a napon a következő éneket énekelték  a temetőkapuban:
Elindultunk a szent helyre,
A szomorú gyászos kertbe.
Vigasztalást ott sem veszünk,
Könyves szemmel hazamegyünk.

Már most Te eleidbe jöttünk,
Keresztfád előtt könyörgünk:
Tekints az megholt hívekre,
Kit teremtettél képedre.

Mert mindnyájunkért meghaltál,
Az keresztfán megváltottál,
Szent lelkedhez szorítottál,
Népünk üdvösséget hagytál.

Óh siralom, óh fájdalom,
Hogy a holtakról kell szólnom,
Az Úristen maga tudja,
Holtakat hogy szabadítja.

Sok lakóhelyei vannak
Az Úristen országának,
De nem tudjuk, merre vannak
A megholtak, hogy kínlódnak.

Archaikus felfogás szerint a nap alkonyattól másik alkonyatig tart. Így érthető  a halottak estéje elnevezés, amely Mindenszentek napjának estéjét jelenti polgári számítás szerint. templomIlyenkor a  halottak emlékezetére országszerte egy, esetleg két órahosszáig szólnak a harangok. Tápé népének hite szerint ez idő alatt  nyugszanak, megpihennek, nem szenvednek a lelkek a tisztítóhelyen. Ez a jámbor hiedelem már a középkor legendavilágában  felbukkan. Először Damiani Szent Péter († 1072) említi.*

Annak a hétnek, amelyikbe Halottak napja is beleesik, a szegedi nép ajkán  halottak hete a neve. Ilyenkor a régi öregek nem szoktak kint a szántóföldön dolgozni, földmunkát végezni. Helyette őröltettek,  kukoricát morzsoltak, szalmát hordattak a szérűből. Ez a hagyomány napjainkban a lehetőségek szerint már csak halottak  napjára korlátozódott. Jellemző régebbi hiedelem, hogy aki halottak napján földmunkát végez, azon hóttetöm (atheroma)  támad. E kegyeletes tartózkodásban eredetileg a halottak, hazajáró lelkek haragjától való szorongó félelem nyilatkozott meg.

A göcseji Pórszombat faluban a halottért mindenki maga szokott harangozni,  mégpedig annyi verset, ahány halottja van. A harangláb körül ilyenkor összesereglenek, és várakoznak, hogy mikor kerül rájuk  a sor. Más göcseji helyeken e napon sütnek-főznek, nagy lakomát csapnak. Egész éjfélig szól a muzsika. Ez talán a  régi engesztelő toroknak csökevénye. A vidám hangulattal nyilván a hazajáró lelkeket akarják megtéveszteni. Pölöskefőn  vacsorát terítenek, rétest tesznek az asztalra, égő gyertyát a közepére. Utána elmennek a templomba litániára. Miklósfán  halottak estéjére szintén rétest sütnek.
Odakészítik az asztalra annyi villával, ahány halottjuk van. gyertyaUtána kimennek a  temetőbe és sírjukon gyertyát égetnek.* A szintén zalai Kacorlak faluban Mindenszentek éjszakáján a rétest kirakják az  ablakba, amelynek eredeti célzata nyilvánvalóan a hazajáró halott családtagok megvendégelése volt. Kethelyen  halottak napján az asztalt fehér terítővel födik le, kenyeret, fokhagymát, sót és kést tesznek rá. Öregek hiedelme szerint a  család halottja ezen az éjszakán hazajár, legyen tehát mit ennie, ha éhes. Halottak hetében Göcsejben sem mosni, sem  párolni nem szabad, mert a család halottja ezen a héten vízbe kerül, vagy a ruha megvizesedik rajta.*

Hegyszentmárton baranyai magyar falucska, temploma nincs. A halottakért végzett  esti könyörgés után a férfinép a harangtorony körül szokott gyülekezni, ahova a közeli házakból már rőzsekévéket  hordtak össze. Meggyújtották, hatalmas lángokban lobogott, mintha a purgatórium tüze lett volna. Közben minden férfi a  családjáért harangozott egy verset. Így is több óráig hangzott a harangszó.

Ezután a gyülekezetből két csoport kivált és a falu két végén megkezdte a  szegényeknek szánt koldulást. Vezetőjük a kivilágított ablakok alá állva, ezt a valamikor máshol sem ismeretlen  koldusimádságot mondta:
Názáretbeli Jézus, zsidóknak királya,
Veszödelömben forgóknak Istene!
Mögtestestesült szent Ige, szent Isten!
Ne hagyj a bűnben elveszni!

Hét köröszt alatt lëfekszöm,
Hét köröszt alatt főkelök,
Őrizz angyal éjfélig,
Boldogságos Szűz Mária virradtig,
Jézus Krisztus mindétig,
Hogy gyarló testöm nyugodjék,
Én szívem el né aludjék,
Hogy tégöd mindenkor lásson,
Mindön gonoszt távoztasson.

Sátánok mögkötöztessenek,
Hogy lölkeink në fertőztessenek.
Engedd nekünk kögyesen,
Atya, Fiú fölségösen,
Élvén örök dicsőségben,
Most és mindörökké!

Az amen után a csoport még elimádkozza a Miatyánkot és Üdvözlégyet. Ezután  kopogtatnak és e szavakkal lépnek be a házba:
Adj Uram örök nyugodalmat a megholt híveknek, és az örök világosság fényeskedjék  nekik!

zsak-kukoricaElőkerülnek a velük hozott zsákok. A gazda, gazdasszony egyikbe kukoricát, a  másikba babot, a harmadikba krumplit önt.
Egy-két marok kender sem marad el. Majd áldomást isznak, eredeti szándék szerint  nyilvánvalóan toroznak, tort ülnek.

Így mennek házról-házra. Már éjfélre jár az idő, amikor a két csoport a még  mindég lobogó tűznél ismét összetalálkozik. Az őrállók addig sült tökön, sült krumplin rágódnak. Marad még a koldulóknak is.  Közben iszogatnak.

Ezután az összekoldult ajándékok szabályszerű árverése következik. A befolyt összeg az egyházé. A szokás eredeti célzata aligha lehetett más, mint a szegények,  koldusok megvendégelése, megajándékozása, amelynek ellenében a falu halottjaiért, a tisztítótűzben szenvedő lelkekért imádkoztak.  Jó volna tudni, hogy az archaikus hagyományt Baranya más faluiban ismerik-e.*

A székelyföldi Csíknelnén egész kemencére való cipót sütnek, amelynek Isten  lepénye, halottak lepénye a neve. Még azon melegében átalvetőbe teszik, és kiosztják a templom előtt álldogáló szegények  között, akik ennek fejében a család elhalt tagjaiért imádkoznak. Úgy tartják, hogy a halott ilyenkor elmegy hozzátartozói  kapujához, és ha a szegénynek nem adnak alamizsnát, sírva távozik.* Hasonlóan Gyergyócsomafalván, Futásfalván is. Itt  annyi cipót sütnek, ahány halottja van a családnak.*

Kalácsot osztogatnak a koldusoknak, szegényeknek Kiskunfélegyházán,  Szentsimonban és bizonyára más helyeken is.
Bélapátfalván Isten cipója sül. Nagykátán a templom bejáratához tett kosárba  vetik a hívek pénzadományukat. Ebből ajándékozza meg a pap karácsonykor a szegényeket. Hangonyban már csak a cigányok  járnak alamizsnáért.*

Jászladányban a hívek mindenféle élelmet szoktak a templom előtt felhalmozni,  amelyet valamikor a koldusbíró osztott ki a koldusok között. Az égő kisgyertyákat itt az ablakba rakják ki.

Sajátos újabb szokás, hogy a hősök emlékművénél este a négy világtáj irányában  négy koporsóforma rácsozatot állítanak fel.
Az ismeretlen, messze sírokban porladozó katonák emlékezetére hozzátartozóik  gyertyát gyújtanak, és e rácson helyezik el.

Ez a hagyomány azonban nyilván régibb. Piliny palóc faluban a temetői  nagykereszt alján van egy négyszögletes lapos kő.
Ezen szokták emberemlékezetet meghaladó idő óta az ismeretlen helyen vagy  idegenben nyugvó falubeliekért meggyújtani halottak napján a gyertyákat.*

Tompa bácskai faluban halottak napján a legközelebbi hozzátartozók sírjáról  összeszedik az elhervadt virágokat. Otthon kifőzik, és a vetőgabonát meglocsolják vele. Hitük szerint ez megvédi az  üszögtől.

Hazai németségünknél az ünnepi fonott kalácsnak Heiligenstriezl a neve:  Budaörsön a gyerekek keresztanyjuktól kapták ajándékba.

A délszláv eredetű Bátyán halottak napján minden évben vittek kalácsot a tavaly  Mindenszentektől elhalt családtagok sírjára, fehér abroszban. Öregek emlékezete szerint a fonott kalács mellett még  rétest, olykor sovány pogácsát (kisele pogače), egyesek még birsalmát, tál babot is. food-at-graveAz ételeket a sírra terítették. Az  egyházi szertartás végeztével a pap, a harangozó, sekrestyés, ministráns gyerekek társaságában összeszedte, elrendezte.  Kocsin vitték az ételeket haza, majd megosztoztak rajta. Ennek fejében a megvendégelt halottakért imádkoztak.  Valamikor a halott koporsajába is raktak ételt.
Szintén bátyai hagyomány, hogy este a család halottjaiért az asztal előtt  gyújtanak gyertyát, a vízbefulladt hozzátartozókért azonban külön az asztal alatt.*

Hercegszántó régi sokác hagyománya szerint a halottak sírjukból fölkelnek, és a  templomba mennek, amikor halottak estéjén az ő üdvösségükért harangoznak. Várják a pogácsát is. Előtte ugyanis a legények,  fiúgyermekek a házak ablakai alá állva elimádkozták a Miatyánkot és az Üdvözlégyet, majd beszóltak: kérünk a holt  lelkek számára pogácsát, sokácul: dajte nem za mrtve duše pogače. A végén megették és bort ittak rá. A pogácsa csak víz és só  hozzáadásával készült. Valamikor a mohácsi sokácok is vittek kalácsot, bort, tojást a sírra. Ezeknek sorsára már nem  emlékeznek.

Mikefa göcseji faluban az ünnepen diófalevelet szednek, és elteszik,* hogy –  mint mondják – a családtagok el ne tetvesedjenek. A magyarázat már másodlagos, az eredeti szándékot már  elfelejtették. A diófalevél, diófakoporsó a halandó embernek, illetőleg halottnak oltalma. A dió ugyanis középkori Megváltó-jelkép.

Vadamos göcseji falucskában úgy tartják, hogy halottak éjszakáján az egész élő  és elhalt rokonság összejön. Vacsora után az asztalt nem szedik le, sőt tiszta tányért tesznek oda.

Zalaszentbalázson a Mindenszentek rétesét meg a bort otthagyják éjszakára a  halottak számára. Másik helyi hagyomány szerint halottak estéjén a templomban fölállítják a jelképes koporsót (tumba).  Ennél imádkoznak, ájtatosságot tartanak a megholt hívekért. Az odakészített tányérba tett alamizsna a papé. Az ájtatosság  végeztével a kántor hosszasan énekel. Most meg őt illeti az a pénz, amit a nép a tányérba vet.

Ecsegen halottak napján az ünnepről maradt ételeket elviszik a misére és a  templomajtón belül lerakják a szegények számára.

Szurdokpüspöki hagyomány szerint halottak napjára következő reggel az asszonyok  kendőbe kötött babot, lencsét, lisztet visznek a templomba. Ott egy kiterített abroszra öntik, és mise után a  szegényeknek adják.*

Kunsziget kisalföldi faluban az asztal hídján, vagyis a lábakat keresztben  összekötő léceken gyújtják meg a család halottjaiért a gyertyákat, miközben a halottak litániáját végzik. Az asztal alsó  homályos része mintha a purgatóriumot jelképezné. Ide kerül a gyertya Nagyhátán is.*

Sokfelé szokás az égő gyertyát az ablakhoz tenni.

A bukovinai Andrásfalván Mindenszentek délutánján a pap vezetésével ünnepélyes  körmenet indult a temetőbe, amelynek négy sarkában közösen imádkoztak, könyörögtek az ősökért, a falu halottjaiért.  kormenetEgyüttmaradtak, az egyes sírokhoz külön nem mentek. Utána a körmenet visszatért a templomba, a hívek kezében gyertyacska,  vagyis kis gyertya égett. Szokás volt gyertyákat is osztogatni egymás között, hogy este és a halottak hetének estéin  otthon kölcsönösen imádkozzanak mellette egymás halottjaiért. Halottak napján a templomba cipót vittek és a szegények  között osztották szét.

A síroknak az ünnepen való felvirágozása, a sírkeresztek megkoszorúzása katolikus körökben aligha több másfél századosnál.

Kováts István szegedi kőműves mester  önéletrajzában elmondja, hogy a szokás a szegedi magyarság körében a múlt század első felében vált a bevándorolt német polgárság  hatására mind általánosabbá. A kegyeletes gyakorlatot a protestánsok is átvették, hiába hadakozott ellene – pápista  szokásnak minősítve – még a múlt század végén is számos öreg református pap.*

Aki a sírról virágot szakít, azt budaörsi német hiedelem szerint a halott  elviszi.*

A halott sírjára helyezett égő gyertyát Tápé idősebb népe szerint nem szabad  máséra áttenni, ott égetni, mert akkor annak a halottnak bűne, bűnadóssága, akinek sírjáról elvitték a gyertyát, ennek a  lelkére száll át.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAA síron való gyertyagyújtás a békéscsabai szlovák evangélikusság körében az első  világháború idején tűnt föl a távolban elesett hozzátartozók emlékezetére.* Nyilván hasonló szándékból a hajdúsági  magyar reformátusok között is.*

Parasztságunk körében általánosnak mondható, bár helyi sajátosságaiban még  kevéssé ismeretes szokás, hogy halottak estéjén, sőt halottak hetének minden estéjén odahaza kis gyertyát égetnek.*  Rendre annyit gyújtanak meg, ahány halottjuk van. Dombrád idősebb népe szerint azért a lámpát sem szabad eloltani, mert a  gyertya nem nekünk, hanem a halottaknak világít. Egy-egy mellett mindaddig imádkoznak, amíg el nem ég.

Az imádság legtöbbször a halottak olvasója,* amely Jézus öt szent sebének emlékezetére öt tizedből áll:

† Atyának † Fiúnak † Szentléleknek. Amen.

Adj Uram örök nyugodalmat a megholt híveknek. És az örök világosság fényeskedjék  nekik.

Miatyánk. Az olvasó elején lévő három szemen ezt az imádságot végzik: Minden  hívek teremtő és megváltó Istene, a te szolgáid és szolgálóid lelkeinek bocsásd meg minden bűneiket és ellened  elkövetett vétkeiket. Hogy a mely engedelmet mindenkor óhajtottak, azt ájtatos könyörgések által megnyerhessék, ki élsz és  uralkodol mindörökkön örökké. Amen.

Adj Uram örök nyugodalmat a megholt híveknek. És az örök világosság fényeskedjék  nekik.

Miatyánk. Üdvözlégy Mária, malaszttal vagy teljes. Úr vagyon te veled. Te vagy  áldott az asszonyok között. És áldott a te méhednek gyümölcse: a Jézus. Jézusom, a te jobb kezed sebéért és az abból  kifolyó drága szent véred érdeméért, légy irgalmas minden kimúlt híveid lelkeinek. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent  anyja! Imádj Istent a megholt hívekért, hogy szent fiadnak szenvedése és a te keserves hét fájdalmid által a  purgatóriumból kiszabadulván, juthassanak az óhajtott mennyei boldogságba. Amen.

Második tized: Jézusom, a te bal kezed sebéért…

Harmadik tized: Jézusom, a te jobb lábad sebéért…

Negyedik tized: Jézusom, a te bal lábad sebéért…

Ötödik tized: Jézusom, a te szent szíved mély sebéért …

Adj Uram örök nyugodalmat a megholt híveknek. És az örök világosság fényeskedjék  nekik.

Könyörögjünk. Minden hívek teremtő és megváltó Istene…

Uram, adj örök nyugodalmat e megholt híveknek, és az örök világosság  fényeskedjék nekik. Nyugodjanak békességben, Jézus, Mária nevében.
Óh szentséges Szűz Mária,
A holtak vigasztalója.
Vigasztald a megholtakat,
Sebes tűzben kínlódókat.
Óh szentséges Szentháromság,
Hozzád kiált szomorúság.
Szomorúak a te híveid,
A megholtaknak lelkeik,
Óh szentséges legjobb Anya,
A holtak szabadítója.
Szabadítsd ki a fogságból,
A rettentő nagy kínokból,
Hogy kiáltsanak örömben:
Szent vagy isten az egekben.

Könyörögjünk. Mártírok királynéja, Szűz Mária, megkötöttük a gyászkoszorút a  lélek bánatvirágaiból, melyet alázatos szívvel mutatunk neked be a kimúlt hívek lelkeinek szabadulásáért. Esdve kérünk  téged, ajánld fel ezt a te szenvedő szent fiadnak, hogy irgalmának tengerében és az ő szent szívéből kiömlő vérpatakjában  mossa meg a földi bűnök szennyétől a szenvedő lelkeket és vezesd őket azon égi boldogságba, melybe téged is felemelt  a te szent fiad, az Úr Jézus Krisztus, ki az Atyával és Szentlélekkel él és uralkodik most és mindörökkön örökké. Amen.

“Temetőben fejfák sora,
így múlik az ember kora…
Nevekkel díszített fák, kövek,
kik voltatok,hova lettetek?
Sorokban száz meg száz halom,
rájuk már vigyáz az égi oltalom…

Jönnek már az ásók,
a sirató asszonyok,
és csak jönnek sorban
a fekete gyászolók…
Miért sírtok?
Ne sírjatok!
Mi az, mit a fejfára írtatok?
Szeretnék szólni,
de nem tudok,
nem jön hang a torkomon.

Csak megy a fekete sereg,
zokogó asszonyok, síró gyermekek,
ismerős arcok, fájó tekintetek,
de hisz ismerem mindegyikteket!
Két férfi megy egymás mellett, némán,
hallkan a bánatba borulván,
Kettő kit szerettem,
igazán és tisztán.
Ne sírjatok!

Látom már a fejfát,
Odaért a tömeg,
a mise hangja zendül,
sírnak a gyermekek.
A koporsót már leengedték,
tetejére a földet reáhintették.
de a két férfi szeméből
csak a könnyek záporoznak,
ajkaikon sorban imákat mormolnak.
Kezükben egy virág,
szép vörös rózsaszál,
S most már látom én is,
mi az, mi a fejfámon áll,
s mi az, mi e két férfinak
ily nagyon fáj:
“Szerettelek titeket.”
(?)
Reményik Sándor: Halottak napja

Halottak napja van. Az elso,
Mióta döngve hullott Rá a hant.
A Sír tövében egy-egy fénybogár
Csillog. Különben sötét a határ,
S hosszú az éj alant.

Szívek, tilos a nagy világítás,
S virág sincs annyi már,
Elpazaroltuk régi ünnepen;
Egy-egy szálat visz némán, könnyesen,
Ki ma este a temetobe’ jár.
Hiába, virág sincsen annyi már.

De egy-egy szálat letenni szabad.
S hallatni tompán, fojtottan szavunk,
És aztán: kezet fogni halkan, loppal,
Egyik halott a másik halottal:
Ó, hisz’ mi itt mind halottak vagyunk.

Kolozsvár, 1920. november 1.

Hogyan gyászolunk? – Hogyan gyászolnak más kultúrákban? – Hova  jut a lélek?

Hogyan akadályozható meg a halott lelkek visszajárása? Milyen szükségleteik  lehetnek a halottaknak?
A gyász, csakúgy mint a halál egyetemes. Tetőtől talpig bejárja az embert. kayapoEzért  a caiapó indiánok a gyász ideje alatt például nem vágják szakállukat és hajukat. A szokás Európában sem ismeretlen:  így tettek Lisszabon lakói is, amikor 1521-ben I. Manuel király meghalt.
A gyász során vannak népek, amelyek böjtölnek, vannak, akik viszont lakomákkal  emlékeznek. Vannak, akik siratják halottaikat, vannak, akik jajveszékelnek, és vannak olyanok is, akik énekelnek  és táncolnak mint például a kaingagok és a bororók Brazíliában. Vagy hallgatnak, mint például a kínaiak Mao Ce Tung  halálakor, amikor is Pekingben háromperces néma gyászt rendeltek el.

Hova jut a lélek?

Az, hogy mi történik a halál után a testtel, az nem rejtély. Ám hogy mi történik  a lélekkel, erre nézve minden kultúrának más elképzelése van. A halotti rítusok és a halállal kapcsolatos hiedelmek  alapja az élet halál utáni folytatásának hite.
A kereszténység és az iszlám azt hirdeti, hogy a halál után a lélek a pokolba  vagy a mennyországba kerül. Ezzel szemben a lélekvándorlást hirdető vallások szerint,- ilyen például a hinduizmus vagy a  buddhizmus -, a lélek egy új testben újra születik.
Számos kultúrában a mennyországba vezető út nem zökkenőmentes: az iszlámban  például Szirát hajszálnál vékonyabb és kardpengénél élesebb hídján kell átkelni, amely a pokol tüzei felett ível. A  boldogok országába csak a hídon átkelve lehet eljutni. A görögöknél a halottakat Charon révész vitte át ladikján a Styx folyón  az alvilágba – pénzért, ezért a halottak szemére pénzt tettek.

Megakadályozni a halottak “visszajárását”

A halott lelkektől egyes kultúrákban igyekeztek szabadulni, “visszajárását”  minden lehető módon megakadályozni.
Hogy a halottakat útjukon semmi ne zavarja Európa számos régiójában a gyász  idején szokás volt az órák megállítása, a tükrök eltakarása. Ugyancsak a visszajárást volt hivatott megakadályozni, hogy a  Fidzsi-szigeteken illetve India egyes részein a halottakat nem az ajtón vagy az ablakon vitték ki a házból, kunyhóból,  hanem direkt egy e célból vágott lyukon. A nyílást aztán újra befedték, így megakadályozhatták a lelkek visszajárását.
A magyar népi hagyományban a halál beálltakor általában első tennivaló volt az  ablak kinyitása, amelyet sok helyen még a közelmúltban is úgy magyaráztak, hogy a távozó léleknek szabad útja legyen.
Egészen különleges segítséget adtak halottaiknak a panamai cuna indiánok. kunawomanA  halottasháztól egy kötelet húztak át a közeli folyón keresztül, hogy azzal segítsék át a halottak birodalmába az elhunytakat.  Amikor legközelebb kenus hajtott át a folyón, az ő feladata volt a kötél elvágása. Így a halott már biztosan nem  talált vissza, nem kellett tartani a hátramaradottaknak a szellemjárástól.

A halottaknak is lehetnek szükségleteik

Sok kultúrában a halottak szelleme nem távozott azonnal. Az oroszoknál például a  halált követő kilencedik napig az ablakpárkányra kenyeret, sót és vodkát helyeztek ki a visszajáró halottaknak. A  néphiedelem szerint a halott lelke a 40. napon hagyta el végérvényesen az élőket, ennek alkalmából nagy lakomát csaptak. Egyes kultúrákban a test halálát követően a lélek még akár évekig is élhet. A  dél-borneói ngadju-dayakiak például úgy tartják, a lélek még egy jó évet velük van, ezért temetésből kettőt is  rendeznek.
Érdekes viszonyulásuk van a kameruni bamilekek is halottaikhoz. Aki “jó”  halálban halt meg, azt közvetlenül házuk közelébe temetik, ezzel lelke a család körében marad. Ezzel szemben, aki öngyilkosság,  alkoholizmus, boszorkányság, villámlás áldozata lett, azt rituálisan leválasztják az élőkről, az ilyen halál ugyanis  fertőző lehet.
Az elhunytakkal való újratalálkozást Dél-Amerikában minden év november elején  táncos-zenés, tequilás mulatsággal ünnepelik a temetőkben.

Forrás: néprajzi lexikon.

Babonák és hiedelmek: A lidérc

Amíg szép számmal léteztek mocsarak, sokszor láthattak a korabeli emberek úgynevezett lidércfényt a láp felől. liderc-fenyEnnek ma már természetesen tudjuk a kémiai, fizikai magyarázatát, azonban, hogy kik vagy mik voltak a lidércek, felületes ismeretekkel rendelkezünk. Sorozatom újabb írásában őket mutatom be kicsit részletesebben.
A lidérc a magyar → népi hitvilág egyik leggazdagabb adatanyaggal bíró, valamilyen formájában az egész nyelvterületen ismert → természetfeletti lénye. Tulajdonképpen több, egymástól bizonyos fokig megkülönböztethető és több esetben területileg is elkülönülő lény gyűjtőfogalma, amelyek azonban egy vagy több ismérvük révén összefüggnek egymással. Nem világos, hogy az egyes alakok eredete mennyiben volt közös. Feltehető, hogy a különböző eredetű ismérvek különböző módú és korú társulásai hozták létre a lidérchit legutóbbi időkből ismert tarka képét. Bonyolítja a helyzetet, hogy területileg változóan cserélődnek az egyes alakok elnevezései. A hiedelemanyag egészét tekintve leginkább három vonás domborodik ki: a tüzes alakban való megjelenés, a szexuális jelleg, valamint a segítőszellem-jelleg. A legfontosabb alakváltozatok a következők:
1. csirke (lidérc néven a nyelvterület középső és északi részén; iglic, ihlic néven a Csallóközben; lüdérc, piritusz néven D-Dunántúlon; mit-mitke néven K-Dunántúlon, valamint az Alföld több helyén; ördög néven több helyen szórványosan. Nem ismert a nyelvterület keleti és nyugati részén; legintenzívebben él az Alföldön). A hit szerint az jut hozzá, aki fekete tyúk első tojását hóna alatt kikölti (ritkábban apró tojás, vagy bármilyen tojás; néhol úgy tudják, hogy trágyadombban kell kikelteni). Gazdájával együtt él mint szeretője (ha nő a gazdája, éjjel férfivá változik és viszont); gazdája a kebelén hordja, gazdáját esetleg éjjel nyomja (lidércnyomás) vagy vérét szívja. Az legyengül, beteg lesz vagy meghal. Több helyen ismert az a hit, hogy minden ételből neki kell adni az első falatot vagy sótlan, visszafelé kavart kásával kell etetni. Gazdája minden kívánságát teljesíti, ha az „mit hozzak?” vagy „mit-mit-mit?” kérdésére felel. Pénzt hord tulajdonosának, így az meggazdagszik. Elterjedési területén közismert → hiedelemmondák szólnak a tőle való megszabadulásról: teljesíthetetlen feladatot adnak neki (kötélben homokot, vagy rostában vizet hozatnak vele), amelybe belepusztul; vagy fába ékelik be. Sok helyütt elterjedt hit szerint a lidérc vagy gazdája az ördöggel áll cimboraságban, ill. gazdája a lidérc birtokába jutva eladja lelkét az ördögnek. Néhol tüzes alakban is megjelenik (láng, tüzes gomolyag stb.); alakja keveredik a fényjelenség formájában megjelenő lidérccel. Szórványos hit szerint a fenti módon költött tojásból → kígyó kel ki. –
2. Apró emberke alakjában megjelenő, segítő-ártó lény. A lidérc csirke elterjedési területén is ismert, de leggazdagabb a rá vonatkozó adatanyag Zala megyében. (Piritus, piritusz néven Bihar, Szatmár, Baranya megyében; ördög néven Pest, Fejér megyében; földi ördög, fődön föllü való ördög néven Zala megyében; mándli néven Vas megyében.) Sok tekintetben rokon a csirke alakkal, de ugyanígy a → tudós kocsis mondakör segítő ördögeivel is; utóbbival sokszor teljesen összefolyik. A megszerzés módja néhol a csirkééhez hasonló, de általában véletlenül találják vagy vásárolják, rongyba, dobozba, üvegbe, tarisznyába, kabátzsebbe téve. Ez összefügg a tőle való megszabadulás módjával is: aki meg akar tőle szabadulni, dobozba stb. téve eldobja vagy eladja. Sokszor csak annyit tudnak róla, hogy gazdája hirtelen meggazdagszik, rendkívüli tettekre képes, mert „ördöge” van, ill. „piritussa van”, „piritussos”. Másutt az a hit is ismert, hogy gazdája szeretője, gazdája a lelkét eladja neki, minden ételből az első falatot neki adja. Néhol úgy tudják, hogy át tud változni csirkévé is, vagy ugyanúgy szabadulnak meg tőle, mint a lidérc-csirkétől. A göcseji földi ördögöt leginkább kocsisok (néha vadászok) tartják és mint ilyen itt tulajdonképpen az ördöngős kocsis hiedelemkörébe tartozik. –
3. Ördögszerető és fényjelenség. E két megjelenési forma néha egymástól függetlenül, de általában összeolvadva létezett, valószínűleg másodlagos kontamináció eredményeképpen. A nyelvterület keleti és nyugati részén ismert (ludvérc, lucfir néven Ny-Dunántúlon, szórványosan egészen Tolnáig, Fejérig; lidérc, lüdérc, néha ördög néven Erdélyben és Moldvában.) Éjjel fényjelenség alakjában repül a levegőben. A Dunántúlon tüzes petrencerúd, nyomórúd, ostor, ritkábban tüzes madár, Erdélyben tüzes kendő vagy meghatározatlan tüzes lény. Repülés közben tüzet szór. A földre leszállva emberi alakot ölt: férfihez nő, nőhöz férfi (távollevő vagy meghalt szerető, házastárs stb.) képében jön. Emberalakjának dunántúli hit szerint (néhol a Dunántúlon is) lúdlába van; emberalakja tulajdonképpen maga az ördög. A róla szóló hiedelemtörténetek általában ördögvoltának felismeréséről szólnak: pl. a fonóban jelenik meg, ahol meglátják lólábát, amikor a leejtett orsó után nyúl; vagy homokban, sárban, hamuban ismerik fel a ló- vagy lúdláb nyomát. A házba kéményen, kulcslyukon át jut be, de gyakran jelenik meg mezőn alvó embereknek is. Távoztakor tüzet szór, lepiszkítja a ház falát. Szeretőjét szerencsétlenné, beteggé teszi. Főleg a Dunántúlon ismertek az ellene való védekezés változatos módjai: pl. gatyamadzaggal, övcsattal, ujjak összekapcsolásával el lehet kötni útját (→ kötés), a házba való behatolását meg lehet akadályozni szentelt tömjénnel, nyírfaággal stb. (→ rontás elhárítása). A K-Dunántúl több pontján rendelkezik a lidérc-csirke bizonyos ismérveivel is (pénzt hord, tojásból költik ki). Néhol nehezen választható el a tüzes kerék, tüzes szekér stb. alakjában megjelenő → kísértettől, ill. a tüzesembertől, → lidércfénytől (pl. sok helyütt azt tartják, hogy nem lehet utolérni, ránehezedik a járókelők vállára stb.; másutt a temetőben jár, első kakasszóra el kell tűnnie stb.). Lehet egyúttal kincsjelző láng is. –
4. A személytelen lidércnyomás-fogalom országszerte ismert. Különböző éjszakai nyomásérzésekkel (légzési nehézséggel járó betegségek, gyomorbántalmak) kapcsolatos, amelyeket a néphit a → boszorkány mellett a lidérc fogalmához is kapcsol, általában anélkül, hogy annak valamelyik megjelenési formája konkretizálódnék. Néha az ördögszerető vagy a lidérc-csirke alakváltozathoz kötik. A lidérc a hit szerint az emberre ráül, megnyomja, megszopja (mellbimbóit megduzzasztja), néha vérét szívja (→ vámpír). Az ellene való védekezés megegyezik a boszorkány elleni, ill. az általános rontás elleni védekezéssel. – A magyar néphit összetett és szerteágazó lidérc-fogalmának európai összefüggései is rendkívül sokrétűek. Minden említett ismérv sokfelé mutat kapcsolatokat, emellett főleg a szomszédos területeken a fentiekhez hasonló vagy azokkal teljesen egyező alakváltozatok is élnek. Így a magyar lidérc összefügg a távoli múltig nyomon követhető, éjszakai nyomásérzettel kapcsolatba hozott és sokszor egyúttal erotikus jellegű, tündér-, boszorkány- vagy démonszerű természetfeletti lényekkel (római incubus és succuba, daemon meridicus, germán Alp, Trud, Mahr, szláv mora stb.); a szárnyas állat képében megjelenő, de egyúttal ördögszerű, szláv és román területeken ismert segítőlényekkel (pl. román zmeu, szlovák zmok); az Európa-szerte ismert tüzes, repülő, sárkányszerű lényekkel, tüzes kígyóval; valamint a vámpírszerű lényekkel stb., amelyeket azonban a magyar nyelvterületen kívül sehol sem kapcsol ennyire összefüggő fogalomkörré egy közös elnevezés.
Felhasznált forrás: magyar néprajzi lexikon.

Babonák és hiedelmek: valóban szerencsét hoz-e a patkó?

A patkó ereje elsősorban abban rejlik, hogy vasból készül, ezért régen azt gondolták, hogy hatásos a szellemek elűzésében. Korábban az állatokra törő rontás ellen használták. A vasat jó ideig nagyon nehéz volt megmunkálni, a jelentősége ezért is volt nagy.
Szerencse patkóA patkót még ma is előszeretettel használják szerencsehozó tárgyként, a babona szerint védelmet is hoz. Gyakran megjelenik esküvői tortákon, de akár az autók elején, kulcstartóként vagy képeslapokon is. A hajósok is használják: kiteszik az árbocra, hogy a hosszú út szerencsés legyen, ne törjenek rájuk viharok, veszedelmek. Manapság taxikban is látni patkót. Állítólag annyira él a babona a hivatásos sofőrök körében, hogy ha nem is raknak be az autóba patkót, olyan rendszámot próbálnak választani, amiben szerepel a patkóformájú „u” betű. Patkókat vidéken még ma is fel lehet fedezni istállókon, kapukon. Fontos, hogy még mindig vasból kell, készülniük.

Ha végig gondoljuk, nem is olyan nehéz kitalálni, hogy azért tulajdonítottak védelmi erőt a patkónak, mert még a ló lábát is megóvja. Megmunkálása közben tűzbe teszik, de a lónak mégsem fáj, ha lábán hordja. Egykor annak az embernek, aki a lovat patkolta, különös jelentősége volt, sokan féltek tőle, akadtak, akik csodálták. Ehhez adódott pluszban hozzá a hetes szám szerencsehozó ereje, ugyanis hét szeget vertek a patkóba, amikor felhelyezték a lovak lábára. Emellett önmagában a patkóformájú „u” alakhoz is védelmező erőt társítottak, mivel az szarvra is hasonlít. Ha pedig ezt bárhol kitették, az védelmező erővel bírt.
A patkó eredetileg pogány szimbólum volt, de a keresztények is átvették és kitették a házukra. Az „u”-ból idővel „c” betű lett, ami már Krisztust jelképezte. Manapság már a „v” betűt is használják a patkó megfelelőjeként. Szilveszterkor sok szerencse szimbólum mellett a patkónak is nagy szerepe van, gyakran jelenik meg tárgyakon a jel. Az aranyszínű patkó pedig megsokszorozza a szerencsét, mivel az arany önmagában is hordozza Fortuna erejét.

Hogy valóban szerencsét hoz-e a patkó? Álláspontom szerint semmiképp, hiszen sorsod és szerencséd alakulása elsősorban az égieken, másodsorban pedig rajtad múlik, hogy életed folyamán milyen döntéseket hozol. Kétségtelen azonban, hogy sokan hisznek a patkó erejében, még az is lehet, hogy valóban szerencséjük is lesz, de ez semmi esetre sem a patkón múlik.

Összegezve tehát: ismét egy kedves babonával állunk szemben, ám hasonlatosan a többihez, ez is nélkülöz minden alapot.

Felhasznált forrás: www.szilveszter.hu

Babonák és hiedelmek: a bagoly

A bagollyal vagy ahogy e madár néhány alfaját nevezik “halálmadárral” számos irodalmi műben, filmben és rajzfilmben is találkozhatunk. A Harry Potterben postás, a Vukban erdei mellékszereplő, a Dr. Bubóban kissé “kétbalkezes” orvos, a Bambi c. regényben az erdei lakók egyike.

Előfordul azonban a hiedelmek világában is, amint az alább olvasható, sajnos többnyire negatív megjelenítéssel, pedig szegénynek semmi köze nincs az ember által kreált babonaságokhoz.

BagolyA bagoly a bölcsesség, az okkult tudományok megtestesítője. A magányos, éjszakai életének köszönhetően lett a sötét gondolatok reprezentánsa. A titokzatos, halkan suhanó madarakat gyakran hozzák kapcsolatba a szellemekkel és a transzcendens világgal. Minthogy a sötétben kiválóan látnak, úgy vélték, jövendölni is tudnak, sőt mivel közel 270 fokkal el tudják forgatni a fejüket, azt hiszik róluk, hogy mindent észlelnek.
A baglyot az emberek gyakran társították a boszorkánysággal, a gyógyítással, az időjárással, a születéssel, a halállal, ezzel összefüggésben a bagollyal kapcsolatban számos babona és félelem maradt fenn. A régiek egyaránt tekintették bölcsnek és bolondnak, féltek tőle, de ugyanakkor tisztelték is, egyesek semmibe vették, mások viszont kedvelték.

A világ számos országában a bagoly a halál madara, így képzelték az ókori Egyiptomban, Kínában, Japánban, Indiában, Közép- és Észak-Amerikában. A síkságokon lakó indiánok védőszellemüknek tartották a baglyokat, ezért viseltek bagolytollat varázstalizmánként a természetfölötti erők távoltartására.

Az ókori görögök, a bölcsesség és az igazságos harc istennőjét, Athénét  akinek a bagoly volt a szent madara  “bagolyszeműnek” nevezték. Kedvence a kis fülesbagoly, gyakran gubbasztott a vállán. A bagoly képes volt az istennő számára láthatatlan igazságokat feltárni, feltehetően innen eredhet a madár bölcsességének híre. Mivel a baglyot az istennővel társították, a madár védett státust nyert Athénban, nagyszámú bagoly élt az Akropoliszon. Az istennőt ábrázoló pénzérmék hátoldalán bagoly volt látható, és nagyon jó ómennek, a küszöbön álló győzelem előjelének tartották, ha csata előtt a sereg fölött egy bagoly repült át.

Kínában a nyári napfordulóval, a viharral, a villámlással azonosítják a baglyot. Szobájuk négy sarkába bagoly szobrokat állítottak, hogy védelmet nyerjenek a villámokkal szemben. Más tekintetben viszont baljóslatú madárnak számít, a közelgő veszedelem, katasztrófa előhírnöke. Rossz hírét annak a hiedelemnek is köszönheti, mely szerint a bagolyfiókák, amíg meg nem tanulnak repülni, kicsípik anyjuk szemét, vagy egyenesen felfalják őt. Ez az oka annak, hogy a baglyot általában a szülőtiszteletet semmibe vevő, a gyermeki szeretetet elhanyagoló embereket jelképező madárnak tekintik. Az indiai Pandzsábban a bagoly a kilátástalanságot szimbolizálja. A régi rómaiak a küszöbön álló katasztrófa jelének vélték. Izraelben a bagoly vakságot, elszigeteltséget és tisztátalanságot jelképezi. A malájok azt hiszik, hogy a baglyok megeszik az újszülötteket. Iránban a kuvik balszerencsét hoz. Az iszlám előírásai szerint tilos a baglyot megenni.

Észak-Indiában, aki bagolyszemet eszik, képes látni a sötétben.

A bagoly: az abesszinek szemében szent madár; a keltáknál az alvilág képviselője; az afgánok szerint acélt és kovát adott az embereknek, hogy tüzet csiholjanak; az eszkimóknál segítőkész madár; az új-zélandi maorik számára balszerencsét hoz; az afrikai bantuknál a varázslók barátja; a szuahéliéknél megbetegíti a gyerekeket; Kamerunban túlságosan gonosz, a nevét sem szabad említeni. A polinéziai Szamoában az emberek a bagoly leszármazottjai. Az ausztrál bennszülöttek körében, a férfiak lelkét a denevérek, a nők lelkét a baglyok jelenítik meg. Lengyelországban a meghalt lányok galambbá, az asszonyok bagollyá változnak.

A mongol sírásók bagolybőröket akasztanak fel, hogy védelmet nyerjenek a gonosztól. A marokkóiak szerint a nyakláncon viselt bagolyszem hatásos a rontás ellen. Algériában mindent bevall az az asszony, akinek alvás közben a kezébe csempészik egy nagy fülesbagoly szemét. Etiópiában a halálra ítélt embert egy asztalra tették, melyre bagoly volt festve, abban a hitben, hogy a bagoly elragadja a lelkét.

Az aztékok szerint a gonosz istenek egyikének kuvik üldögélt a fején. Az inkák tisztelték a baglyot szép szeméért és fejéért. Az etruszkok számára a bagoly a sötétség istenének a szimbóluma. Lettországban, amikor a keresztény katonák behatoltak a templomba, a pogány istenség bagolyként repült el. Belga legenda szerint egy pap felajánlotta a bagolynak, hogy temploma tornyában lakhat, ha megszabadítja őt és templomát a fertőző egerektől és patkányoktól.

A tatár sámánok képesek bagoly alakját ölteni. A kalmükök szentként tisztelik a madarat, mert egy bagoly mentette meg Dzsingisz kán életét. Madagaszkár lakói azt hiszik, hogy a baglyok csatlakoznak a sírokon táncoló boszorkányokhoz. Malawiban a bagoly a boszorkányok hírvivője. Japánban, Hokkaido lakói számára a sas-bagoly az istenek hírnöke, vadászat előtt tósztot szoktak inni tiszteletére.

Bagolyhuhogást hallani különösen rossz jelentésű, a világ szinte valamennyi országában a huhogás halálra vagy nagy szerencsétlenségre figyelmeztet. Nyugat-Afrikában a varázslók és a boszorkányok hírnöke, huhogása a gonoszt jelzi. Marokkóban a baglyok huhogása megölheti a csecsemőket. A kanadai franciák szerint az éjszakai bagolyhuhogás hallatán fel kell kelni, és a ballábas cipőt fel kell fordítani. Az Egyesült Államokban a szerencsétlenség elkerülése érdekében válaszolnak a bagolyhuhogásra, vagy egy ruhadarabot vesznek fel kifordítva. Új-Mexikóban, ha huhog a bagoly, az a boszorkányok közeledtére int. Walesben a házak között hallható bagoly huhogása egy hajadon szüzességének elvesztéséről árulkodik.

Babilonban bagoly amulettek védelmezték az asszonyokat szülés közben. A Szászországi vendek úgy vélik, hogy a bagoly látványa megkönnyíti a szülést.
Franciaországban, ha a várandós anya bagolyhuhogást hall, a születendő gyermeke lány lesz, Németországban meg azt mondják, hogy a gyermeknek szerencsétlen élete lesz. Walesben, ha egy várandós asszony egyedül hallja a bagoly huhogását odakintről áldott lesz a gyereke.

Dél-Indiában a bagolyhuhogások számából különböző dolgokra következtetnek. Ha huhog a bagoly: egyszer, hamarosan meghal valaki; kétszer, siker egy tervezett tevékenységben, vállalkozásban; háromszor, a család hölgy tagja férjhez megy; négyszer, nyugtalanságot, zűrzavart jelent; ötször, egy közeli utazásra utal; hatszor, hamarosan vendégek érkeznek; hétszer, lelki bánat várható; nyolcszor, hirtelen halálra utal; kilencszer, jó szerencsét hoz.

Az indonéz Sulawesi lakói nagyon bölcsnek tartják a baglyot, ezért utazás előtt megfigyelik, miként huhog, a kétféle huhogás közül az egyik biztonságos utazást ígér, a másik hallatán viszont otthon kell maradniuk.

A magyarok képzetében, akinek a háza tetején, vagy udvarán éjszaka megszólal egy bagoly, vagy mereven bámulja a házát, ott meghal valaki. Ha a gyermek születése közben huhog egy bagoly a közelben, akkor a gyermeknek boldogtalan élete lesz. Nappal, napsütésben baglyot látni, balszerencsés jel. A ház padlásán élő bagoly a terhes asszony elvetélését okozza. Ha bagoly huhog a szülés közben, a világra jövő csecsemő, lány lesz.

A Közép-Keleten a bagoly azoknak az embereknek a lelkeit jeleníti meg, akik bosszú nélkül haltak meg. Oroszországban a vadászok bagolykarmokat hordanak magukkal, hogy ha megölik őket, segítségükkel a lelkük felkapaszkodhasson a mennyekbe.

A sarkkörön lakók elképzelésében úgy keletkezett a bagoly, hogy egy kislányt hosszú csőrű madárrá változtattak, aki ettől annyira megrémült, hogy szárnyaival összevissza verdesve, egy falnak repült, amitől lapos lett a képe, és röviddé vált a csőre. Egy burmai változat úgy meséli el, amikor veszekedés tört ki a madarak közt, a bagoly hirtelen felugrott és a képe lelapult. Egy spanyol legenda pedig úgy szól, hogy egykoron a bagoly volt a legszebb hangú énekesmadár. Szerencsétlenségére azonban meglátta Jézust a kereszten, és azóta menekül a napfény elől, és csak a „cruz, cruz” („kereszt, kereszt”) szavakat ismétli.

Arábiában a bagoly rossz ómen, a gonosz szellemek madara, éjszaka magával viszi a gyerekeket. Louisiana államban a baglyok öreg emberek, és tiszteletet érdemelnek. Mexikóban a fülesbagoly az élők és a holtak birodalma között röpköd, és viszi-hozza a híreket. A svédek a baglyot a boszorkányokkal társítják. Az ókori Brittaniában, ha aratásra menet egy baglyot láttak, jó termésre számítottak. A Shetland-szigeti gazdák megfigyelték, véres tejet ad a tehén, ha megkarmolja egy bagoly. Erdélyben a parasztok egykoron úgy ijesztették el a baglyot, hogy a vadászterületét meztelenül járták körbe.

Belső Mongóliában a baglyok éjszaka azért repülnek be a házakba, hogy összeszedjék az emberek levágott körmeit.

Ír hiedelem szerint, el kell pusztítani a házba berepülő baglyot, mert ha megszökik, a ház szerencséjét elviszi magával. Ha egy bagoly egy elhagyott házban rak fészket, akkor azt a házat gyakran fogják kísérteni a szellemek. Az írek képzetében a bagoly az a lény, amely ki tud jönni a szellemekkel. Ha a temetési szertartás alatt huhog egy bagoly, az elhunyt fel fog jönni a sírból kísérteni.

Az angolok a bagoly kicsúfolásának még a gondolatát is veszélyesnek tekintik. Szerintük a baglyok azért szállnak alá, hogy megegyék a haldoklók lelkeit. Ezért tartják nagyon ijesztőnek a bagolyhuhogást. Ez ellen az nyújt védelmet, ha kifordítják a zsebeiket.

A románoknál azt mondják, a bűneiket megbánó vétkesek lelkei hóbagolyként repülnek a mennyekbe, de a rosszindulatú szellemek félnek a bagolytól, mert ha meghallják a madár huhogását, rögtön elmenekülnek.

Időjárási megfigyelések szerint: nálunk bagolyhuhogások idején jönnek a márciusi szelek, áprilisban pedig a viharok. Mexikóban a baglyok okozzák a hideg északi szelet. A kanadai Új Foundlandban a bagoly a rossz időre figyelmeztet.

Népi gyógyászok szerint kigyógyulnak a bajukból a köszvényesek, ha sózott bagolyból esznek. Peruban a főtt bagoly kiváló gyógyszer, Yorkshire-ben meggyógyul a gyerek a szamárköhögésből, ha bagolyhúst etetnek vele. Indiában a gyermekek szívrohammal járó betegségeit bagolyszemből készült levessel kúrálják. A reumát bagolyhúsból készített kenőccsel kezelik. Egy régi arab hiedelem úgy tartja, hogy minden nőstény bagoly két tojást tojik, az egyik képes hajhullást előidézni, míg a másik visszanöveszti a kihullott hajat.

Az álomfejtők szerint bagollyal álmodni, gyógyíthatatlan betegséget vagy halált jelent.

Nekem volt szerencsém egy kis bagoly fiókát símogatni az egyik belvárosi madárkórházban, sajnos valami “jótét” emberek szórakozásból kilőtték a szüleit, nagyon békés, kissé esetlen kismadár volt.

Ennek bizony már van vagy 15 éve és még mindig itt vagyok épségben, egészségben. :)))

Ne féljünk tőlük, inkább óvjuk őket.

Felhasznált forrás: rostae.books.com

Babonák és hiedelmek: a denevér

A babonákat és hiedelmeket bemutató cikksorozatban ezúttal a denevérekhez fűződő hiedelmek alaptalanságáról lesz szó. DenevérKétségtelen, hogy a denevér nem tartozik a legszebb állatok közé, de utálni nem kell őket, hiszen hasznos állatok, s főleg nem szükséges utálatunkat, félelmeinket alaptalan, oktalan hiedelmekre alapozni.

Az Ószövetség irtózattal szól a denevérről, az Újszövetség pedig, mint Sátán madarát említi. A keresztények az ördög megtestesítőjének és a boszorkányok segítőtársának tartják őket. A hozzájuk kötődő hiedelmek többnyire negatív jelentésűek, azt mondják, akinek hajába belekap egy denevér, azon eluralkodik a gonosz. Másik elképzelés szerint, ha az ember fejére denevér száll, csak a mennydörgés űzi el onnan.

Rossz ómen denevért látni: templomban esküvői ceremónia alatt és a házban is, mert halálesetet jelent. A románoknál, ha egy denevér felveri fészkét egy ház közelében, vagy sokáig figyel a ház felé, annak a háznak az ajtaján kopogtatni fog a balszerencse. Ha ilyenkor a ház lakói nyitva hagyják az ajtót, ott még abban az évben meghal valaki a lakók közül; ha látogató megy be a házba, akkor ő fog meghalni egy hónapon belül; ha valaki útra kel a házból, nem éri el úti célját. Az emberhez közel repülő denevér arra utal, hogy az illetőt meg fogják csalni, hűtlenül elhagyják. A felfelé szálló, majd a földre visszaeső denevérek arra emlékeztetnek, hogy eljött a boszorkányok órája. A germán parasztok bejárati ajtóikra denevért szögeztek a gonosz elriasztására, megmutatva a rossz szellemeknek, mi történik azokkal, akik bemerészkednek a házba.

Ezzel az apró emlőssel kapcsolatban számos pozitív értelmezés is létezik. Például a borcai románok számára jó ómen, ha egy denevér véletlenül berepül a házba, mert ezzel védelmet nyújt a természetfeletti erőkkel szemben. Ha a denevérek kora este vidáman röpködnek, jó idő várható, vonják le a következtetést az angolok. Kínai hiedelem szerint a denevérek a hosszú élet és a boldogság szimbólumai, de hasonlóan vélekednek erről a lengyelek is. Dél-Amerika egyes törzsei az emberi lélekkel hozzák kapcsolatba a denevért. A perui indiánok aranyból készült denevéreket hordtak.

A görögöknek és Afrika egyes részein élőknek a denevér az éberséget testesíti meg. A görögök többsége a denevér csontjait szerencsét hozónak tartja. Bárhová is mennek, a zsebeikben, erszényeikben vagy a táskáikban mindig ott lapul egy-egy darabka denevércsont. Problémát jelent viszont, hogy a csont beszerzése általában csak egy denevér elpusztítása révén lehetséges, ami balszerencsével jár. Más görögök viszont éppen az ellenkezőjében hisznek. Ők a denevéreket szentségtelen teremtményeknek tekintik, és még a gondolatától is irtóznak, hogy csontjukat talizmánként hordják magukkal.

Maradjunk azonban a realitás talaján. A denevéreknek alapvetően három fajtája létezik: a gyümölcsevő, a rovarevő, és a dél-amerikai országokban honos vámpírdenevér, amely a rémhírekkel ellentétben nem az emberek vérét szívja, hanem olykor sajnos a marhacsordák nyakából táplálkozik, nem kis kárt okozva ezzel a pásztornak és a gazdának. Hazánkban rovarevő denevérrel találkozhatunk, ezért sem célszerű irtani őket. Téli időszakban sokszor előfordult, hogy lakótelepeken a panelházak fűtését szolgáló kivezető nyílásokba vackoltak, de szerencsére megoldották az eltávolításukat.

Nem kell őket szeretni, de irtani sem szükséges !!!

Felhasznált forrás: www.rostae-books.com

Babonák és hiedelmek: a péntek 13. eredete

A városi legenda szerint a babona eredete, hogy a francia király 1307. október (péntek) 13-ára adta ki a tömeges letartóztatási parancsot a templomos lovagok ellen. Péntek 13A dátum stimmel, IV. Fülöp valóban ekkor csapott le a rend tagjaira, akiknek jelentős része máglyán, vagy a kínzókamrában végezte, hogy aztán a király rátehesse kezét az “első bankárokként” is számon tartott társaság hatalmas vagyonára, illetve megszabadulhasson a velük szemben felhalmozott tekintélyes adósságaitól.
Ugyanakkor semmilyen bizonyíték nincsen rá, hogy péntek 13. ennek a sötét napnak köszönheti a rossz hírét. A helyzet az, hogy bizonyos kultúrákban mind a péntek, mind a 13-as szám szerencsétlenséggel fenyegető babonás félelmekkel volt körülvéve emberemlékezet óta, melyek pontos gyökeréről csak találgatások vannak. A templomosokra mért csapás mellett a hiedelmek lehetséges forrásaiként szerepelnek Jézus keresztre feszítése (nagypéntek), és a középkori naptárakat vezető szerzetesek életét bonyolító 13 teliholdat számláló évek is. A hajós népeknél elterjedt babona volt, hogy pénteken nem szabad útra kelni, mert ez szerencsétlenséget hoz a legénységre.

A péntek és a 13-as szám különösen baljóslatú kombinációjának írásos nyoma mindenesetre nem lelhető fel a 19. század előtt. Valószínű, hogy régóta számon tartották, mint különösen szerencsétlen napot valahogy úgy, mintha azt mondanánk: “a péntek szerencsétlen nap, a 13 szerencsétlen szám, ez így már duplán szerencsétlen”.
A duplázott babonát emellett jelentősen felturbózta egy 1907-ben megjelent, mára elfeledett, de a maga korában népszerű Péntek 13. c. regény. Thomas W. Lawson könyvének főszereplője egy sötét lelkű, elvtelen bróker, aki a babonáktól való félelemre építve robbant ki egy Wall Street-i tőzsdepánikot. A regény és a sajtó által felkapott cím nagy mértékben hozzájárult, hogy péntek 13 a modern világ legismertebb babonájává vált napjainkra.

Forrás: viki.startlap.hu

Babonák és hiedelmek: A fekete macska a nagyvilágban.

Talán a legismertebb babonánk, amely azt állítja, hogy ha átmegy előttünk egy fekete macska, szerencsétlenség ér bennünket. A macskatulajdonosok ezt erőteljesen cáfolják, de lássuk csak milyen fekete macskához fűződő hiedelmek, babonák teszik színesebbé az emberek mindennapjait a világban.

Fekete macskaÉszak-Amerikában úgy tartják, az, aki előtt teljesen fekete macska megy át az úton, balszerencsére számíthat, míg ha ugyanezt egy hófehér cicus teszi, az szerencsés lesz. Németországban az az alapelv, hogy a jobbról balra haladó fekete macska rossz előjel, míg a balról jobbra közlekedő jó.

Azonban Japánban az a szerencse jele, ha átmegy előttünk a fekete macska. Skóciában a verandára telepedő fekete macska a család hosszú távú jólétét biztosítja. A középkor angol tengerészei pedig kifejezetten kívánatosnak tartották, hogy legyenek a hajókon macskák, lehetőleg feketék. Állítólag hajótöréskor is a cirmosokat mentették elsőnek (és igen, a kapitányt utolsónak). Oroszországban gyógyító erőt tulajdonítottak a fekete macskának, aki tappancsa vagy farka érintésével szabadíthatja meg az embereket a a betegségektől.

S hogy honnan erednek a fekete macskákat megbélyegző babonák? Ezek egyidősek a macskákkal, pontosabban a házi macskákkal. Ezek az állatok – a kutyákkal ellentétben – nem alakították át az életmódjuk és a napirendjüket az ember kedvéért. Míg egy kutya rajong a falkavezérért, s mindent megtesz, hogy úgy éljen, hogy neki jó legyen, a macskák megtartották vadászó, éjszaka aktívabb életmódjukat. Ez az eltérő ritmus, a sötétben zöldesen világító macskaszemek és a titokzatos éjszakai séták tették misztikus állattá a őket. Az ókori Egyiptomban szent és mágikus állatnak tartották. A középkorban viszont a boszorkányokkal azonosították a cirmosokat. Innen erednek a fekete macskához balszerencsét társító babonák: hiszen aki ezzel az állattal találkozik, az ártó szándékú boszorkánnyal találkozik. Legalábbis a középkori Európában így gondolták. Mindmáig ez a tévhit maradt fenn legnépszerűbb babonánkban.

Forrás:

nlcafe.hu.